Kipukkadt a csúf lila léggömb – Az Új SZDSZ tündöklés nélküli bukása
Napjaink egyre fokozódó politikai csatazajában sokak figyelmét elkerülte, de a partvonalon történt valami nagyon fontos. Az Új-SZDSZ felfuttatási kísérlete csúnyán megfeneklett, a Momentum elnöke, Fekete-Győr András akkorát égett az előválasztáson, mint egy benzinnel meglocsolt tollfeldolgozó üzem.
Gyurcsányék a Momentummal szemben is a szokásos taktikát alkalmazták: saját érdekeik mentén használták, majd eldobták őket. A lebőgés után már lehet pislogni, meg a fejeket a falba verni, ez semmit nem változtat a tényen: bizony, bizony, csak „arra” kellettek.
Sajátos és érdekes folyamatoknak lehettünk tanúi a baloldali összefogás és Gyurcsányék Momentum-stratégiáját illetően. Vigyázat, bonyolult gondolatok következnek. Amikor a tavalyi év folyamán nyilvánvaló vált, hogy igen, minden kétséget kizáróan lesz teljeskörű baloldali összefogás, akkor mindenki arra gondolt (mi is), hogy ezzel majd újjáéled a valamikori MSZP-SZDSZ szövetség. Sokáig így is látszott. A DK felhasználta a Momentumot arra, hogy együtt rakják le a baloldali összefogás újbaloldali és szélsőliberális ideológiai fundamentumait.
A Momentum ezt a feladatot lelkesen elvégezte, csak saját magát kellett adnia. Ne feledjük: egy olyan pártról van szó:
• melynek meghatározó vezetői a kommunista rendszer vezető tisztségviselőinek unokái
• mely az Európát eláruló liberális frakcióban ül az Európai Parlamentben, az anarchista Guy Verhostadt vezetése alatt
• mely román és szlovák pártokra való voksolásra bíztatta a határon túli magyarokat
• mely tökéletesen fantáziátlan: csupán a nyugati szélsőliberálisok nemzet és életellenes politikájának kritikátlan másolására képes
• mely ugyan nagy „új generációsnak” meg 21. századinak vallja magát, de azért szemrebbenés nélkül kormányozna együtt a DK és az MSZP vén kommunistáival
• melynek elnöke, Fekete-Győr András számos alkalommal demonstrálta, hogy úgy igazából semmiről nincs fogalma, és még a baloldali tábor is rekeszizom-gyulladást kapott a kínos szerepléseitől.
Tehát a Momentum részben saját jogon bukott ekkorát. A kezdeti lendület után a szavazók kiismerték, és ezek a neo-SZDSZ-es gondolatok nem találtak valódi visszhangra a magyar társadalomban. Gyurcsányéknak már csak a kegyelemdöfést kellett bevinniük.
Ezt a következőképpen oldották meg: jött a pedofil-ellenes törvény előterjesztése, melyet sem a DK, sem a Momentum nem szavazott meg. A nyugati újbaloldaliaktól és szélsőliberálisoktól hatalmas össztűz zúdult Magyarországra. Gyurcsányék azonban sunyi módon nem álltak bele teljes gőzzel az „LMBTQ propagandába”, azt meghagyták a Momentumnak, amely ráharapott a csalira. „Végre egy identitáspolitika elem, amit nem oroz el a DK és mi lehetünk a szószólói!”– gondolták Fekete-Győrék, és ami a csövön kifért LMBTQ témában, folyatták még a csapból is. Szivárványos zászlókban, Pride-on készült szelfikben úsztak a Momentumos politikusok közösségi oldalai.
Ez volt a kegyelemdöfés. Azzal ugyanis nem számoltak, hogy ez a tolakodó és életidegen ideológia hadviselés még a baloldali, sőt megkockáztatjuk: a liberális érzelmű szavazók döntő hányadának is taszító. Gyurcsány ezzel az egyetlen meghatározó konkurenciáját is lenyomta, mint a bélyeget. Helyette inkább a DK nemzeti tagozatává züllesztett Jobbiknak adott több befutó helyet, ezt az identitászavaros és szintén hatalmas bukott társaságot még könnyebb lesz majd a megfelelő pillanatban végleg elnyomni, mint a csikket a parlament dohányzójában.
Forrás: Volner János Facebook oldala,
