Kaptam két levelet is huszonnégy óra alatt, hogy a kiskunlacházi előadásomhoz hasonlóan vállalok-e közéleti témában előadást?
A helyzet az, hogy ha tehetném, csak gasztroügyekről vagy a Videoton-könyvemről beszélnék a legszívesebben, de az a helyzet, hogy sorsdöntő választás előtt egy évvel egyszerűen nem tehetem meg, hogy ne menjek el bárhova, ahova magyar emberek hívnak.
Nem ajánlkozom senkinek, meg összehozni sem olyan egyszerű, gyorsan telik a naptár, de akinek hasonló szándéka van, írjon bátran, mostantól fél évig ez is feladatom nekem, ahogyan a többi tollforgatónak is a nemzeti oldalon.
Még a családomnak sem mondtam egyébként, csak nektek súgom meg, hogy a Békemeneten olyan szeretetözön zúdult rám, ami… egyszerűen felfoghatatlan. Tartozom mindannyiótoknak, akikkel hasonlóan gondolkodunk a világról. Ha bármiben segíthetek, hogy az adott helyen a nemzeti oldal győzzön a jövő évi választáson, vagy akár csak megerősítsek a magam szerény eszközeivel egy helyi csoportot, baráti társaságot – ha hívnak, megyek, és kész.
Ezt szerettem volna megosztani veletek.
Hajrá!
Forrás: Szentesi Zöld László írásai,
