„Persze négyévente joggal érezhetünk így, de a 2022-es mégsem csupán egy választás lesz a sok közül. 2022 tavaszán az a tét, megmarad-e a hazánk magyarnak. Megmarad-e olyannak, amilyennek rajongásig szeretjük? A csodálatosan egyedülálló nyelvünkkel, a kultúránkkal, az előttünk itt járt nemzedékek legnagyobb tetteivel, vívmányaival, közös történelmünk minden sikerével és kataklizmájával, hogy egyáltalán leszünk-e, lesz-e évtizedek múlva magyar identitás és haza? Ez a tét.

Tudom, hogy mindez sokak számára fölösleges aggodalmaskodásnak, talán túlzó riogatásnak, zavaros összeesküvés-elméletnek is tűnhet, de szó sincs erről. Elég csak körülnézni Nyugat-Európa országaiban.

Kijózanítóan mellbevágó, s ami talán a legdermesztőbb: visszafordíthatatlan folyamatok indultak el, olyan gazdasági, kulturális, vallási, demográfiai tendenciák, amelyek a szemünk láttára változtatják át szeretett öreg kontinensünk, Európa arcát – sajnos nem az előnyére formálva azt.

Elképesztő erők gyülekeznek és szövetkeznek, hogy elhitessék: múltba révedő és mucsai a nemzetállami gondolkodás, az egészséges nemzeti identitás és öntudat, reggeltől-estig azt bizonygatva, hogy kizárólag az a kívánatos, és persze felettébb haladár európaiság, ha minden nép, vallás és kultúra feloldódik majd egy össznépi, nagy olvasztótégely-nirvánában, szigorúan a multikulti jegyében.”

Fotó: Földházi Árpád

Forrás: Mandiner,