Puzsér Róbert szerint az ellenzékből hiányzik az identitás, a tartalom és az önbizalom.
„Sejtelmem sincs afelől, hogy a következő két hónapban mindez pótolható lesz-e, de a jelenlegi helyzet elkeserítő”
-fogalmazott a publicista.
Szerinte Orbán Viktor hatalma is részben abból fakad, hogy „az ellenzékről tizenkét év után sem lehet tudni, mit kezdene az országgal, miként tudna minisztériumokat és ágazatokat irányítani, amikor a politikai teljesítménye nagyjából egy parizeres szelfiben fejeződik ki.”
Puzsér Róbert abban is becsmérelte a balliberális oldalt, hogy nem képes egy életképes víziót demonstrálni, nem közlik az esetleges kormányzati prioritásaikat, még megfogalmazni sem képesek miben lenne jobb az ő kormányzásuk a jelenleginél.
„Jó lenne tudni, mit kezdene az ellenzék Magyarországgal, azon kívül, hogy azt, amit Orbán, és azon kívül, hogy nem azt, amit Orbán, mert a jelenleg tanúsított gyávaság és szellemi alávetettség egyre kellemetlenebb, s napról napra emészti fel a kormányváltás reményét.”
A publicista elismerte, hogy a magyarság egy jelentős része „úgy látja, hogy az ország mégiscsak fejlődik, jobban élnek a családok, mint másfél évtizede, s ők attól félnek, hogy visszatérnek azok a „szakértők”, akik legutóbb csődközelbe vitték az országot, mert nem tudtak olyan színvonalon kormányozni, amekkora tehetséget az emberi szemek kilövetése terén tanúsítottak.”
Puzsér szerint az ellenzéknek nem csak azt kéne megfogalmaznia miben lennének másabbak, mint az Orbán-kormány, hanem számot kéne adniuk arról is, hogy mivel lesznek másabbak a 2010 előtti baloldali uralomtól.
„Márki-Zay Péter közvádlói szerepe ehhez már kevés.
Az ellenzéki politikusok tizenkét éve rikoltozzák, hogy „ezek lopnak”, de ezalatt egyetlen állításuk nem volt arra vonatkozóan, hogy ha hatalomra jutnának, milyen szempontok mentén óhajtanának kormányozni, és milyen garanciák alapján kéne elhinni nekik, hogy ők bezzeg nem lopnak majd.” – fogalmazott Puzsér Róbert, majd folytatta:
„A vádaskodás ideje lejárt, most már állításokra van szükség: a protestélmény felkorbácsolása után a vezetésre való alkalmasságnak legalább a benyomását kellene kelteni, és valamiféle koncepciót letenni a választók elé. Legfőbb ideje lenne Márki-Zay Péternek államférfivá emelkednie, kormányzóképességet mutatnia, és a bosszúvágy táplálása helyett végre identitást, víziót és programot adnia, amíg még lehet, mert vészesen fogy az idő, és vészesen fogy az előválasztáson szerzett társadalmi hitel.”
