Elmar Forster osztrák újságíró, tanár könyvet írt „Magyarország szabadság és szerelem: védőbeszéd egy rágalmazott nemzetért és az ő igazságért folytatott harcáért” címmel.
A magát „Auslands-Österreich”-nak (külföldi osztráknak) nevező, Elmar Forster, tanár, szabadúszó újságíró, aki Bregenzben érettségizett, Innsbruckban majd Berlinben járt főiskolára, számtalan nemzetközi projektben vett részt, majd utazásai közben beleszeretett Magyarországba. 2018 óta tanít a mosonmagyaróvári Kossuth Lajos Gimnáziumban, ma pedig Dunaszentpálon él.
2015-ben a menekültválság idején döntött úgy, hogy nem hallgathat tovább, és védelmébe veszi azt az országot, ahol letelepedett. A közelmúltban megjelent „Magyarország szabadság és szerelem: védőbeszéd egy rágalmazott nemzetért és az ő igazságért folytatott harcáért” című könyve. Elmar Forsterrel a Kossuth rádió munkatársa készített interjút.
– Németország kerítést tervez húzni a keleti határon, de emlékszünk még, hogyan viszonyult Németország Magyarország döntéséhez 2015-ben. Ön mit gondol most?
– Én már 2015-ben is azt mondtam, hogy Orbán Viktornak igaza lesz a menekültpolitikájával. Számomra gyorsan világos lett, hogy a Nyugat rágalomhadjáratot folytat ellene. A magyar miniszterelnöknek minden teóriájában igaza lett, és hiába fizetnek komoly árat ezért, még mindig nem akarják belátni a tévedést.
– A könyvének a címe „Magyarország szabadság és szerelem: védőbeszéd egy rágalmazott nemzetért és az ő igazságért folytatott harcáért”. Miért döntött úgy, hogy a mi nemzetünkért ír védőbeszédet?
– 1992 óta élek Magyarországon, egy magyar gimnáziumban tanítottam korábban, és most ismét egy magyar gimnáziumban tanítok, de 1992 óta voltam Prágában és Szlovákiában is, megismertem az egykori Kelet-Európát, és itt ismertem meg a feleségemet is. Láttam az országot érintő állandó rágalmazást, és ahányszor Ausztriába hazajöttem a saját bőrömön is éreztem. 2015-ben eljött az a pont, amikor Ausztria nevében szégyelltem magam. Akkor az egykori szocialista szövetségi kancellár Faymann – aki mellesleg csak az érettségiig jutott, majd taxisofőr lett –, a Spiegelnek adott egy interjút, melyben Orbán menekültpolitikáját a holokauszthoz hasonlította. Ez annyira felháborított, hogy a bécsi magyar nagykövetnek nyújtottam át a tiltakozásomat. Akkor kezdtem el blogolni is. Nagyon megrázó élmény volt természetesen 2006 is: Gyurcsány hazugságbeszéde és az, hogy itt maradt a politikában.
Én akkoriban Prágában tanítottam, a feleségem pedig itt volt. Naivan azt hittem, hogy az Európai Unió majd tenni fog valamit, de aztán világos lett számomra, hogy itt valami egészen más történik, és Magyarország ellen komoly rágalomhadjárat folyik. Akkor kezdtem utánajárni, hogy tulajdonképpen mi is rejlik a dolgok mögött.
– Több fejezetben kutatja az okokat, hogy mi rejlik a támadások mögött, és előre is pillant, hogy milyen irányba fejlődik Európa. Talál válaszokat is, hogy honnan ez a nagy szakadék a keleti blokk országai és a nyugati blokk között? Kulturális különbségekből, a történelmünkből adódó különbségből, vagy a gazdasági helyzet miatt, a hatalmi viszonyok miatt alakult ki?
– Ha röviden akarunk válaszolni, akkor azt mondhatjuk, hogy az egykori keleti országok nem élték át a posztmodern időszakot. Ez egy szociológiai mozgalom a „mindent szabad” jegyében, és ezt a hozzáállást nem tapasztalta meg a keleti rész. Ez az egyik ok, de azt gondolom, hogy ennek a szakadéknak sokkal mélyebben a történelemben is ott vannak a gyökerei, mely valamiféle „keleti rasszizmust” alapozott meg. Ez visszanyúlik egészen a középkorig, ez a félelem a „kutyáktól”.
Ha például megnézzük a 2015-ben megjelent karikatúrákat, akkor látjuk, hogy Orbán Viktort kutyaként ábrázolják, kutyákhoz hasonlítják, vagyis látjuk, hogy ez egy abszolút „kelet-rasszista” szemlélet a nyugati elit részéről, és még csak észre sem veszik. Európa keleti része volt, amely a legkésőbb csatlakozott a keresztény Európához, és mindehhez hozzájön még valamiféle felsőbbrendűségi érzés, mely a gazdasági fölényből táplálkozik, de én személyesen azt gondolom, hogy ez az egykori erő, nagyon hamar össze fog omlani.
– Azt hiszem, itt van egy elég nagy ellentmondás, hiszen Nyugat-Európában ma nagyon divatos mindig a toleranciát, az egyenjogúságot hangoztatni, és mégis a kelet-európai országokat nem kezelik egyenjogúként. Habár a kelet-európai népek számtalan tapasztalatát érdemes volna értékelni, azokból tanulni. Például azokhoz az évtizedekhez kapcsolódó tapasztalatainkat, melyet a kommunizmussal kapcsolatban szereztünk, ezek most Nyugat-Európa számára is hasznosak lehetnének. Nem gondolja?
– Az a tolerancia ideológia, melyet a Nyugat képvisel, valójában egy „multiplurális tolerancia totalitarizmus”. Eszerint, aki a politikai korrektség gondolkodásmódját megkérdőjelezi, az nem lehet demokrata, de ezzel a gondolat és vélemény szabadságát sértik meg. Erre reagált Orbán Viktor magyar miniszterelnök is az „illiberális demokrácia” államelméletével, amikor azt mondta: „Én ezzel szemben, mint illiberális a szó szabadságát képviselem”. E mögött a posztmodern tolerancia konstrukció mögött valójában egy „neo orwelli” gondolkodásmód rejlik, vagyis nem tolerancia van mögötte, hanem éppen az ellenkezője. Már George Orwell is megmondta, hogy ennek az új világnak az ideológiája szerint például a szabadság rabszolgaság és a háború a béke, és éppen ezt erőltetik át most Nyugaton. Ezért is gyűlöli a nyugati elit annyira ezeket a keleti országokat, mint Lengyelország vagy Magyarország, de a cseheket is, mert ezeknek a népeknek van nemzeti identitásuk, és a baloldal tudja, hogy egy népet akkor lehet igazán manipulálni, ha megfosztják nemzeti identitásától, családi kötődésétől. A gender őrülettel pedig elveszik a nemi identitását is.
– Miért nincs senkinek bátorsága Nyugaton kimondani az igazságot?
– Van egy fajta szellemi terror, agymosás, félelem, ami már 1945-ben, vagyis a második világháború után elkezdődött, és ez minden intézményben tért hódított. Németországban az Adenauer időszakkal, és utána a balosok az öreg ’68-asokkal elkezdték átvenni az egész rendszert. Emlékszem, a külügyminiszter a zöldektől, Joschka Fischer, mindig azt mondta, hogy „a disznó rendszert” meg kell változtatnunk, és hogy „minden intézménybe be kell jutnunk”.
Ma már mindenütt ott vannak, mindegy hogy a CDU-ról van szó vagy az FDP-ről, ugyanazt az eszmét terjesztik. Ezek az emberek vannak ott az iskolákban, a különböző médiumokban. Manipulálják az embereket, az emberek pedig elhiszik, hogy szabadságban élnek. Amit a Kelet szemére vetnek, az tulajdonképpen a kivetítése a saját szabadságuk hiányának.
Forrás: hirado.hu