„Nagyon sok csókos van Magyarországon, húszezer vállalkozás kapott vissza nem térítendő támogatást 2020 óta” – jelezte a gazdasági stratégiákért felelős kormánybiztos, amikor a kormányzati támogatások NER-körökbe vándorlásáról érdeklődött az Index. György Lászlót a hazai korrupcióról, a felcsúti kisvasútról, a gazdagok vagyonosodásáról, a választási osztogatásról és a gödi akkumulátorgyárról is kérdezték.
György László a Makronóm Intézettel közösen elkészítette a „Tükör által homályosan” című tanulmányát. A cím Ingmar Bergman filmjére utal, és arra a jelenségre, hogy a média által közvetített kép és a valóság élesen elválik egymástól – legalábbis a kormánybiztos szerint.
Interjúnkban szembesítettük a gyakran hangoztatott kritikákkal a korrupciótól a stadionépítéseken át az akkumulátorgyárakig. Megkérdeztük, hogy:
- Mely körök kapták a legtöbb támogatást, kik az Orbán-kormány „csókosai”?
- Mit szól ahhoz, hogy a Transparency International korrupcióérzékelési indexén évek óta sereghajtók vagyunk?
- Mit gondol arról, hogy egyesek gödi halálgyárról beszélnek?
- Hova ment az elmúlt 15 évben az adófizetők pénze?
- Igaz-e, hogy Magyarország az Európai Unió szegényházává vált, és összeszerelő üzem lett belőle?
- Fenntartható-e a magyar gazdaság az uniós pénzek nélkül?
- Romba dönti-e az országot a választási osztogatás?
„Nagyon sok csókos van”
Kezdjük azzal, amit mindenki mond: a támogatásokat csak a kormányközeli körök, a csókosok kapják.
Nagyon sok „csókos” van Magyarországon – húszezer vállalkozás kapott csak 2020 óta vissza nem térítendő támogatást, vagyis tízből négy, öt főnél többet foglalkoztató vállalkozás részesült támogatásban a fejlesztéseihez. Aki élt és mozgott, pályázott, és a pályázata értékes volt, kapott támogatást a fejlesztéseihez. Ráadásul a mikro-, kis- és középvállalkozások kapták a támogatások háromnegyedét. Scheiring Gábor egyetemi kutató és volt LMP-s országgyűlési képviselő – aki nem éppen kormánypárti – számításai szerint 2010 után a nagyvállalati támogatások megduplázódtak, de a kkv-támogatás 29-szeresére emelkedett.
Mégis van egy olyan percepció, hogy a NER-közeli nagyvállalkozók visznek el mindent. Ha megnézzük a gazdaglistákat, szépen hízik a vagyonuk.
Megerősödött egy olyan tőkésosztály Magyarországon, ami korábban nem létezett. De ha összehasonlítjuk a top öt leggazdagabb magyart a szlovák, román, cseh, lengyel és osztrák megfelelőjükkel, a magyar gazdagok a legkevésbé gazdagok közöttük. Nem az a bajunk, hogy ők vannak, hanem hogy ilyen kevesen vannak, vagyis 2010-ben egy súlyosan lerabolt örökséget vettünk át – még több gazdagra és persze még kevesebb szegényre volna szükségünk.
„Torzít a médiatükör”
A Transparency International korrupcióérzékelési indexén négy éve sereghajtók vagyunk. Ez nem zavarja?
A kérdése első felében van a lényeg: a korrupció észlelését mérik – vagyis tükör által homályosan láttatnak. A médiatükör torzításában az emberek úgy látják, Magyarország korrupt. Amúgy hadd jegyezzem meg a Transparency Corruption Perceptions Indexének hitelességéről, hogy Ruanda, ahol jelenleg is polgárháború dúl, állítólag kevésbé korrupt, és az offshore cégeiről és adóelkerülésről ismert Bahama-szigetek pedig szerintük mérföldekkel előttünk áll.
Ez nyilvánvaló abszurdum.
Az Eurobarométer felmérésében a magyarok 88 százaléka mondja, hogy nagy probléma a korrupció. De huszonegynéhány kérdéssel később, amikor megkérdezik, hogy személyesen tapasztaltak-e korrupciót, már csak 10 százalék felel igennel – ezzel az EU átlagánál jobban állunk.
Tehát ön szerint nincs korrupció Magyarországon?
Egy forintnyi korrupció is pont egy forinttal több, mint amennyi kívánatos. De nemzetközi összehasonlításban ez nem egy korrupt ország. Hadd érzékeltessem egy példával. Egy barátom elbeszélése szerint ha valaki bemegy egy kárpátaljai kormányhivatalba, sokszor viszi magával a konyakot, hogy elintézze az ügyét. Ha valaki Magyarországon bemegy a kormányablakba, és visz magával egy konyakot, az ott álló egyenruhás ember kiterelné, mert egyrészt alkoholt oda ne vigyen be senki, másrészt nincs rá szükség.
Akkor miért nem sikerült tizenöt év alatt megváltoztatni ezt a képet?
Magyarországon sajtószabadság van, mindenki azt mond és ír, amit akar – és a médiatükrön keresztül el lehet hitetni ezt a problémát.
Magyarország az unió szegényháza?
Pogátsa Zoltán híres közgazdász több alkalommal arról beszélt, hogy Magyarország az EU egyik legszegényebb tagállama a jövedelmi és jóléti mutatók alapján. Erre mit reagál?
Pogátsa Zoltánnal van úgy, hogy megértjük egymást, barátjának mond engem. De amikor leülünk vitatkozni, elmondja háromszor, hogy Magyarország szegényház. Az Eurostat szerint viszont 2014 óta Magyarországon csökkent a leggyorsabb ütemben a szegénység az egész EU-ban, 2018 óta az uniós átlag alatt van a szegénységi ráta. Ezt a teljesítményt nem lehet elvitatni.
Akkor miért érzik sokan, hogy rosszul élnek?
A törzs- és felső középosztály úgy érzi, ő jól él, de aggódik, hogy mi van a szomszéddal. A legnagyobb baj, hogy bennük él az érzés, hogy leszakad az ország másik fele – miközben semmilyen szám nem támasztja ezt alá. Éppen ők nyerték abszolút értelemben a legtöbbet a kormány politikájával: éves szinten négyezer milliárd forintot, családonként egymillió forintot csoportosítunk át a gyermeket nevelő, dolgozó, vállalkozó középosztályhoz. Ezt nem a szél fújja be a családi kasszákba, hanem tudatosan vállalt döntések és tudatosan vállalt konfliktusok eredménye, amik nem lennének, ha nem mi kormányoznánk.
Senki sem vitatja el a munkahelyteremtést, de közben több szakértő arra figyelmeztet, hogy összeszerelő üzemmé váltunk, és a közepes jövedelmű országok csapdájába szorultunk.
A kutatói, a fejlesztői és az innovatív munkakörben dolgozók száma 107 százalékkal növekedett 2010 óta – az EU-átlag 60 százalékkal. A Samsung hetven éve szárított hallal kereskedett, harminc éve gyártotta az első mobiltelefonjait – amelyeken úthengerrel mentek át, annyira silányak voltak –, ma a világ egyik legnagyobb okostelefon-gyártója. Nekünk is lehet ilyen cégünk. Több is. Ezen dolgozom.
„Nincs gödi halálgyár”
Ha már a Samsungot említette, azt látjuk, hogy egyre több cikk jelenik meg az akkumulátorgyárakban történt szabálytalanságokról. Egyesek már gödi halálgyárról beszélnek. Hogyan szemléli ezt?
Ezt, ugye, nem gondolja komolyan? Nincs gödi halálgyár. Ez egy médialufi. Ha valaki betartja a környezetvédelmi és munkabiztonsági szabályokat, és a cég betartja a környezetvédelmi előírásokat, akkor nincs halálgyár. A nehéziparban és a gyógyszeriparban dolgozó mérnök és orvos ismerőseim szerint a nehézipar és a gyógyszeripar veszélyesebb üzem, mint az akkumulátorgyártás. Európának vannak a legszigorúbb környezetvédelmi előírásai, azon belül is Magyarországnak – ezeket be kell tartani és be kell tartatni. Természetesen ellenkező esetben arányos bírságot kell kiróni és szankciókat kell alkalmazni.
Mégis óriási a társadalmi ellenállás ezekkel a gyárakkal szemben. Csak van alapja, nem?
Aki „halálgyárazza” ezeket az üzemeket, az vagy intellektuálisan nem képes felfogni, hogy komplexen mi ez az egész, és nem tájékozódik orvosoktól, közgazdászoktól, környezetvédelmi szakemberektől – vagy pedig külföldi érdekeket képvisel. Neki ezt nem kell feltétlenül tudnia, de nagy a verseny ezekért a kapacitásokért. Elég beszédes, hogy már Joe Biden idején is irtották a kínai cégeket Amerikából, de a CATL-t mégis beengedték.
De itthon a helyiek aggódnak. Nem akarnak a szomszédba akkugyárat.
Amikor Malajziában Melaka állam kormányzójával a jövő kihívásaira kerestük a válaszokat, és megemlítettem, hogy mi adjuk Európa akkumulátoripari kapacitásainak a felét, azt mondta: „Megnyertétek a jövőt.” Mert egy elektromos busz értékének az 50 százaléka az akkumulátorcsomag. Aki az akkumulátorokat gyártja és ezek fejlesztésében részt vesz, az a jövő nyertese. Egyébként Svédországban és Finnországban több ilyen gyár épült, és ott nem tiltakoztak ellene.
Hol van az adófizetők pénze?
Sokan kritizálják a stadionépítéseket, a felcsúti kisvasutat. Hova ment az adófizetők pénze?
A focistadionokra a Puskás Arénával együtt körülbelül 350 milliárd forint ment. Ezzel szemben oktatási, egészségügyi, szociális és közlekedési infrastruktúrára 2010 óta több mint 10 ezer milliárd forintot költöttünk. Ha valaki kérdezi, hogy hol van a pénz, ott van a pénz. Négyezer kilométernyi út megújult, kétezer kilométer kerékpárút épült, a gyorsforgalmi útjaink közül ma tíz ér el a határig, 2010-ben csak három, 5680 iskolát és óvodát újítottunk fel – és a felsorolásom nem teljes.
De a vonatok késnek, a kórházakban sorban állnak az emberek.
Nem örülök, amikor egy kollégám azért késik a megbeszélésről, mert a vonata vesztegel, de érdemes egyet hátralépnünk ilyenkor, és megnézni, mi a helyzet Európában és a világban. A nemzetközi statisztikák szerint a magyar vonatok 82 százaléka pontosan érkezik. Németországban csak 60 százaléka. Európában 2700 kilométer gyorsvasút épült 2010 óta, Kínában 40 ezer kilométer. Mi ezért építünk a kínaiakkal közösen gyorsvasutat. A magyar egészségügyben az ellátatlanok aránya az Eurostat és az OECD statisztikái szerint 1,2 százalék – ezzel Dániával és Svédországgal vagyunk holtversenyben a 10. helyen. A „bezzeg románoknál” ez 4,5 százalék, a szlovákoknál 2,9, a finneknél 4,3 százalék. Ha valaki külföldön komplex egészségügyi ellátásra szorul, hazajön Magyarországra, mert itt kapja meg.
„Az ellenzék semmit nem ért ebből a rendszerből”
Sokan attól tartanak, hogy a választási osztogatások gazdasági lejtmenetet okoznak. Kiüríti most a kasszát a kormány?
Azok tartanak ettől, akik azt mondják, hogy ennél lejjebb már nincs. 2024-ben magas volt a hiány, de csak 0,1 százalékpont volt az elsődleges, kamatoktól megtisztított hiány. Nem habzsoltunk-dőzsöltünk, a kamatokra ment el a pénz – de ezzel a családokat támasztottuk meg az inflációkövető állampapírokon keresztül.
Számolnak azzal, mi lesz, ha az ellenzék nyer?
Azok az ellenzékiek, akik azt mondják, hogy majd minden támogatást a mikro- kis – és közpévállalkozásoknak adnak, ebből a rendszerből semmit nem értenek. Azokat a számokat, amiket elmondtam, tagadják. Ha a számokkal nincsenek tisztában, akkor nincsenek tisztában a valósággal. Ha nincsenek tisztában a valósággal, nem látják a valós problémákat, és nem tudnak megoldási javaslatokat adni.
Ez elég kemény állítás.
Akkor mondok keményebbet. Van egy olyan multinacionális kör Magyarországon, akik a Tax Justice Network számítása szerint 1970 és 2010 között 242 milliárd dollárt lapátoltak ki az országból. Ez annak a negyven évnek az ötévnyi GDP-je – tehát negyven évből ötöt ezeknek az embereknek dolgoztunk. Most ugyanezek az emberek, akik együttműködtek ezekkel a globális körökkel, akarják megmutatni, hogyan kell az innovatív magyar startupokat támogatni? Hát ne hülyüljünk már meg! Rímhányó Romhányi Interjú a farkassal, aki állítólag megette a nagymamát című klasszikusa jut eszembe.
„Megnyertük a jövőt” – vagy sem?
Mi történik, ha Brüsszel továbbra is visszatartja az uniós pénzeket? Fenntartható így a magyar gazdaság?
Enélkül is fenntartható, ha béke van. A magyar gazdaság olyan, mint egy összepréselt rugó. Abban a pillanatban, amikor Európa fellélegzik, és a tudatalatti tartományból eltűnik a háború rémképe, a magyar gazdaság kilő. A családi nagybevásárlások, az autóvásárlások, minden olyan exportversenyképes termék vásárlása, amit Magyarországon gyártunk, megnövekszik.
És ha nem lesz béke? Itt az ezer forintos benzin réme is.
Kiszámoltuk a Makronóm Intézet műhelyében, hogy egy tartósan 100–120 dollár körüli olajár 5 százalékkal tudja megnyomni az inflációt kétéves időtávon. Ez súlyos és kellemetlen. De ha az ukránok politikai okokból nem tartanák vissza a Barátság kőolajvezetéken érkező olajat, mi egy biztonságos és védett helye lennénk a világnak energiaellátás szempontjából is. Ezen egyébként nagyon sokat dolgoztak a vezető politikusaink, komoly gazdaságdiplomáciai teljesítmény, hogy ezt elértük, egymással versengő óriások gyűrűjében.
Lassan egy hónap múlva választások lesznek. Vannak személyes ambíciói a választások utánra?
Nyerjük meg a választásokat – ez a fontos. Utána a munka, amit folytatunk, az a fontos.
De hisz még kormányprogramjuk sincs, csak hogy „folytatjuk”.
Remélem, lesz majd még időnk leülni beszélgetni a jövőről is, mert van egy gazdasági stratégia, a Magabíró Magyarország gazdasági stratégiája, amely bemutatja azokat a nagy történeti és stratégiai idősíkon ható ügyeket, amelyeken dolgozunk, hogy megnyerjük a magyaroknak a 21. századot. Ezekkel keveset foglalkozik a média, el van foglalva taktikai kérdésekkel.
Egy tételmondat ebből a stratégiából?
Az egy ugyanilyen hosszúságú beszélgetés lenne. De röviden: Magyarország megnyerheti a 21. századot, ha részt veszünk az élvonalbeli technológiák alkalmazásában, felkészülünk a klímaváltozásra, megvédjük a mindennapok kulturális-keresztény alapjait, ami a belső rendünk záloga, és ha a magyarok gyermeket vállalnak, dolgoznak, tanulnak és vállalkoznak. Mi ebben akarjuk őket segíteni.
Forrás: Index
(Borítókép: György László 2026. március 2-án. Fotó: Szollár Zsófi / Index)
