„Személyes konfliktusom eddig nem volt Magyar Péterrel. A Facebook-oldalamon párszor ugyan alákommentelt, és kritizálta a gondolataimat, ám engem eddig nem alázott meg. Kétszer beszéltem vele, igaz, mindkét alkalommal csak pár perc erejéig, és az igazság az, hogy tisztelettudóan, kedvesen viselkedett velem.
Ám egy-két perc nem alkalmas egy ember átfogó megismerésére, és ami a nyilvános viselkedése alapján kirajzolódik, az riasztó hazánk jövőjére nézve. De erről majd később.
A bajom Magyar Péterrel elsősorban politikai jellegű. Ő egyfajta Orbán Viktor 2.0, ami a hatalomgyakorlást illeti.
A mostani miniszterelnök kőkemény frakciófegyelemmel, tőle függő közigazgatási vezetőkkel, a baráti-haveri nagyvállalkozóknak juttatott közbeszerzési pénzek rendszerével, a kormánypárti sajtó- és médiarendszerrel, a fékek és ellensúlyok leépítésével, valamint a magas közjogi tisztségek Fidesz-közelivé tételével (köztársasági elnök, ÁSZ-elnök, Alkotmánybíróság stb.) olyan, a NER-től erősen függő hálózatot hozott létre, amelyet nagyon nehéz leváltani – eddig nem is sikerült.
Ez persze nem annyira új a magyar politikatörténetben: Tisza Kálmán azért is tudott a versengő többpártrendszer körülményei között viszonylag hosszú ideig, 1875 és 1890 között hatalmon maradni, mert ő is a függések rendszerét építette ki, miközben a kapitalista fejlődés felemásan ment végbe Magyarországon. Most sincs igazi polgárosodás – legalábbis ha a polgár alatt az államtól (kormánytól) szellemileg és anyagilag alapvetően független embereket értünk.
Az, hogy a gazdaság lefagy, ha az állami beruházások jelentősen lecsökkennek, nem egészséges állapot, mert jelzi, hogy a magyar gazdaság önállóan – az állam pénzesője (ebbe most az uniós pénzek is beleértendők) nélkül – nehezen halad előre. A valódi versenyképesség ugyanis azt jelenti, hogy olyan erős, versenyképes vállalataink vannak, amelyek alapvetően az állam pénze nélkül is sikeresek a belföldi és a nemzetközi piacon, és legfeljebb kedvező jogi szabályozással segíti őket az állam, a pénzügyi támogatás pedig ritkán fordul elő. Ehhez képest a társadalom és a gazdaság nagymértékben függ az államtól, illetve a kormánytól, ami hatalomtechnikailag eddig bevált: mivel a társadalom alsó szövetéig sokan függnek az Orbán-rendszertől, sokan érdekeltek annak fennmaradásában.
Ez a fajta alá-fölérendeltségi kapcsolatrendszer azonban megbomlott, mert az Orbán-rendszer anyagi lehetőségei 2022 második felétől korlátozottabbá váltak. Nehezebb lett anyagilag etetni a NER-es nagyvállalkozókat, hát még azokat, akik alvállalkozóként vettek részt az állami beruházásokban, és a beruházások nagy részének leállításával azzal szembesültek, hogy véget ért a jó világ. Olyan eset is volt, hogy nem jutottak hozzá a pénzükhöz.
A vállalkozói szférában megnőtt az elégedetlenség, az infláció miatt erősödött a morgás a lakosság körében, az állami szolgáltatások zavarai, valamint a 2022-es ellenzéki összefogás pártjainak tehetetlensége mind hozzájárultak ahhoz, hogy a Tisza olyan nagyra nőjön, hogy ma már a hatalmon lévők is lehetségesnek tartják a kormányváltást, még ha reménykednek is saját győzelmükben.
Ám Magyar Péter a bajok orvoslására nem az állam által irányított uram-bátyám világ eltörlését ígérte, hanem azt, hogy több pénz jut az egészségügyre, és lesz vécépapír a kórházakban. Csak akarni kell, nem kell lopni, és lesz pénz, majd az Európai Uniótól „hazahozzuk” a befagyasztott forrásokat. Ennyi, ilyen egyszerű.
Túl szép, hogy igaz legyen, mert ha egy hatékonytalan rendszerbe érkeznek a pénzek, ha a Fidesz-közeli nagyvállalkozók helyett majd tiszás nagyvállalkozókhoz kerülnek, akkor nem léptünk előre. Legfeljebb annyiban, hogy ők talán nem fognak az Adrián vagy máshol jachtozni – bár erre sem mernék megesküdni.
Feltűnő, hogy Magyar Péter nem ígérte meg a gazdaság és a társadalom kormánytól való függetlenítését, és nem ígért polgári Magyarországot sem – egészen most, március 15-éig, amikor beszédében már szép szavakat szentelt ennek.
A megvalósításhoz szükséges konkrét eszközök azonban továbbra is hiányoznak, és arról sem hallani, miként erősítené egy Magyar Péter vezette kormány a bíróságok függetlenségét, az Országgyűlés ellenőrző szerepét, illetve hogyan biztosítaná, hogy a területi közigazgatás vezetői posztjait ne politikai lojalitás, hanem szakmai hozzáértés alapján töltsék be.
Végül a Tisza elnökének személyével is gond van. Szemmel láthatóan nehezen viseli a kritikát. Se szeri, se száma azoknak az eseteknek, amikor a kormánypárti sajtó és média munkatársait alázta meg. Igaz, ha nagyon akarom, félig-meddig értem ezt a hozzáállást: a közmédia, a Hír TV és társaik kezdettől fogva ellenségesen viszonyulnak Magyar Péterhez mint politikushoz, és amikor a Tisza elnöke a színpadról szidalmazza a Hír TV riporterét, a közönsége ujjong és tapsol neki – de hogyan lesz így ebből értelmes párbeszéd?
A nem kormánypárti sajtó is többször megkapta már a magáét: 2024. június 10-én Magyar Péter sértődötten kivonult az ATV stúdiójából, az Egyenes beszéd későbbi interjúiban pedig nemegyszer elkomorodott az arca, és kifogásolta, amikor Szőllősi Györgyi keményebb kérdéseket tett fel neki. Március 15-én este azért sértődött meg, mert az amúgy kormánykritikus Ónody-Molnár Dóra felvetette, hogy az Ukrajna-témával a Fidesz kezdeményező szerepbe került. A Tisza elnöke még a kérdést sem hagyta végigmondani, az újságíró felvetését „marhaságnak” minősítette, és az „ön nem mond igazat” fordulat is elhangzott tőle.
Arra is volt példa, hogy az ellenzéki Telex újságírójának kérdését kifogásolta. Ez a politikus nehezen tűri a kritikát: ha olyan kérdést kap, amelyre nincs előre megfogalmazott válasza, könnyen ingerültté válik.
Konfrontatív alkat, akinek az életvitele is hagy kívánnivalót maga után – ő maga beszélt arról, hogy 2024 augusztusának elején egy idegen apartmanban fehér port látott, és hagyta magát elcsábítani egy másik nő által.
Pár hónappal korábban pedig az Ötkertben bulizott, amiből botrány lett – és még ki tudja, mi történt még.
Magyar Péter jó szónok, akár győzhet is április 12-én, de alkatilag alkalmatlan Magyarország vezetésére. Jaj lesz nekünk, ha miniszterelnök lesz belőle.
(A véleménycikknek jövő héten folytatása érkezik Mi a bajom Orbán Viktorral? címmel.)
A szerző politikai elemző.
