„Kedves Barátaim!
A sors megadta számomra, hogy magyar emberként legyőzhessek Isztambulban mindenkit a világon, aki kiállt ellenem a távlövő pálya gyepén, íjjal a kezében!
Aki ott harcolt, vagy szeretett volna harcolni a zászlójáért, az tökéletesen tudja annak a győzelemnek a nehézségét!
Az egy olyan helyszín, egy olyan „colosseum”, ahol esélyed sincs , hogy győzz!
A győzelem nem csak egy lövő legyőzése pusztán, egy zászló győzelme is a zászlók sűrűje között!
Egy zászló mindenek felett!
Íjaim és nyilaim fáradságos munkával készültek a „Farkas műhelyemben”, aminek eredményeként a világ összes íjkészítőjét és nyílvesszőkészítőjét sikerül a „Zrínyi” íjam és nyílvesszőm mögé utasítani a győztes jogán”
Mit ad egy magyar embernek egy győzelem Isztambulban?
Óriási boldogságot, büszkeséget, erőt!
Ad hitet és könnyeket!
Ad élni akarást, ad boldogságot!
Ad nemzeti tudatot!
Egykor testvérei voltunk e népnek, majd eltávolodtunk, majd ismét testvérévé váltunk!
A török és magyar barátságban él ma és holnap is úgy kell élnie.
A múlt tudatával a szívünkben!
De barátságban, mert a jövő csak ez az egy út lehet!
Egy biztos!
Számomra elképesztő kihívás volt mindíg azon a földön harcolnom a magyar zászló becsületéért!
Mindíg erőm felül akartam harcolni itt is!
Bennem volt népem fájdalma minden kilőtt nyílvesszőmben!
Ott oroszlánokkal találkoztam, de a farkas legyőzte az oroszlánokat!
A zászlónk becsületéért!
Mennyivel könnyebb lenne ha a Magyar íjászszövetségnek az államtól kapott akár évi 100 milliójából jutna a mi repülőjegyeinkre is !
Minden idő amit elpazarok azért, a repülőjegyek árát teremtsem elő az kétségbeejtő!
Mennyivel célszerűbb lenne csak készülni és győzni!
Már most mondom, ahogyan egykor Zrínyi Miklós megírta a „Török áfium ellen való orvosság” könyvében keserűségét . Én azt mondom most, a török történelmi íjászat fényévekre elsuhan a magyar történelmi íjászok mellett, ha ez a tendencia folytatódik!
Mire alapozom?
Törökországban a versenyzői létszám 500 és 1000 fő versenyenként!
Mi akarunk a magyar íjászatból tömegsportot teremteni?
Ilyen íjászszövetségi hozzáállással még az íjat is elfelejtik a felnövekvő gyerekek!
Ha nem állunk a történelmi íjászattal a sarkunkra, akkor holnap esélye sem lesz a mi országunknak legyőzni őket!
Ezer ember részvételével hétről hétre készülnek, versenyeznek, és fejlődnek a török harcosok!
Tisztelet az elhivatottságuknak!
Vegyük már észre , az íjászatunkkal óriási baj van!
Kassai-völgy csak egy van az országban, Kassai Lajosból csak egy van sajnos, ahol igazi íjász harcművészetet tanulhatnak az emberek!
Ezer Kassai-völgy kell és ezer Kassai Lajost távolról megözelítő hasonló harcosok!
Gyerekkel kézenfogva kell az embereknek az ősiségünket magával hordozó eseményeken részt venni!
Példával járva feleveníteni és megszerettetve tiszteletet adni a magyar harcművészeteknek is többek között!
A végvári harcosokhoz hasonlítanám a jelenünket!
Amikor a habsburg nem adott harcosaink ellátásához pénzt azért , hogy megvédjük magunkon kívül bécset a többi nyugat európai országgal, akkor már a fegyverén kivül mindenét pénzzé kellett a végvári harcosainknak tenni!
Holnap nem lesz aki legyőzze a török harcosokat!
Vegyük már észre!
Mi Farkasok jövőre is győzni fogunk Isztambulban!
Mi a Farkasok, az utolsó nyílvesszőig harcolni fogunk!
Én pedig várom egyszer hátha megcsörren a telefon azért,hogy megkérdezze a hívó: hogyan legyen?
Tisztelet a magyra zászlónak!
Tisztelet a népünknek!
Szeretnél egy íjat készíttetni?
Szeretnél a világ legjobb íjaiból?
Magadnak, szeretteidnek?
Az keressen!
Készítek azért, hogy érezd a magyar múltunk erejét, lelkét ezen íjak lelkével egyetemben.
Készítek azért, hogy boldogságot okozhassak a magam módján!
Készítek azért, mert annyira nagy boldogság számomra is egy fatörzsből egy míves darabot megalkotni!
Készítek azért is, hogy meg tudjuk venni a repülőjegyeinket , hogy megmérkőzhessünk mindenki ellen a világon!
A lényeg egy és ugyanaz!
Tenni a magyar zászló dicsőségéért!
Barátsággal a Farkas!”
Forrás: Mónus József László Facebook oldala,