„Nem akarok rossz történelmi analógiákat hozni a XX. századból, de egészen rémületes élmény volt. Egy politoxikomán ember a szétcigarettázott hangján torkaszakadtából ordít a mikrofonba, minden magánhangzót hosszan kitartva, közben fenyegetőzik, a kezével hadonászik, szinte extázisba hergelve a rajongóit – teszi ezt látszólag a gyerekek védelméért, valójában a saját hatalmáért remegve.
Mint az úgynevezett magasan funkcionáló pszichopaták többsége, profi tömegmanipulátor, ezért tökéletesen alkalmazkodik a meggyőzni kívánt tömegek igényeihez. Ez a beetetési (love bombing) fázis, amikor a hiszékenyek és gyanútlanok szemében borzasztóan megnyerőek tudnak lenni.
De valójában minden érzelemdús mondata mesterkélt, profin megtervezett, mint a hollywoodi szuperprodukciókban, ahol másodpercre ki van találva, mikor kell megszólalnia annak a hatásvadász hegedűszónak, hogy meginduljon a néző könnycsatornája.
Az ilyen ember számára bármilyen tragédia (ahogy korábban árvíz, vihar, pápa halála, parajdi sóbánya) csak díszlet a szerepléshez, amit gátlástalanul kihasználhat a szimpátiakreditek és a szavazatok megszerzéséhez. Hiszen leáll a vérkeringése, ha fél napig nem róla szólnak a hírek, és nem úgy, ahogy ő akarja.
Jóízlés, mértéktartás végképp nem létezik a világában, bármilyen ügyet képes politikai haszonszerzésre felhasználni, mint ahogy az embereket is csak addig használja, amíg hasznosak a céljai eléréséhez, utána bármikor eldobja, elárulja őket.
Valójában egy nárcisztikus, akarnok, manipulatív görcs, aki ugyanazt csinálja most nagyban az országgal, amit a kapcsolatuk elején Varga Judittal. Menetelünk a katasztrófa felé, ha nem látunk át a játszmáin.”
Forrás: Mandula Viktor Facebook oldala
