„HÁNYINGER. Varga Judit ezzel az egy szóval kommentálta azt az otromba igyekezetet, amivel Szily Nóra báránybőrbe próbálta bújtatni a farkast, és egy negédes PR-interjúval fantasztikus embernek beállítani a nadrágszíjas, fenyegetőző, zsaroló, toxikus családterrorizálót, aki a kiskorú gyerekei előtt hülyézte, szobanövényezte, ostoba fakockázta az édesanyjukat, Varga miskolci szüleit „vidéki proliknak”, „büdös debileknek”, szülővárosukat lepratelepnek nevezve. Késsel mászkált a lakásban, bezárta Vargát egy szobába, a gyerekeket intézetbe adással, az anyjukat börtönnel fenyegette. Varga egy hivatalos rendőri jelentés szerint egyszer a pinceablakon keresztül próbált menekülni Magyar elől, aki azt is megtiltotta neki, hogy a gyerekeit magával vigye, amikor végül Miskolcra menekült az őrjöngő pszichopata elől. Ezek mind kifelejtődtek Szily Nóra propagandainterjújából, és maradt helyette a „hogy lehetsz ennyire fantasztikus ember, Péter?”
HÁNYINGER. Nekem is pontosan ez a szó jár a fejemben, amióta másfél éve nézem, hogy a magukat farizeus módon feministának, jogvédőnek lódító tiszás pompomlányok a bántalmazó gazembert pátyolgatják, és az áldozatot röhögik körbe, teszik gúny tárgyává, bagatellizálják el a traumáit. Nem csak Varga Juditot, de cinikus viselkedésükkel minden családon belüli erőszak-túlélőt meggyalázva.
Nem baj. A Mérő Verák, Péterfy-Novák Évák, Perintfalvi Riták, Szily Nórák majd elszámolnak a tetteikkel Isten előtt, vagy amiben hisznek, én viszont addig is emlékeztetni fogom őket arra a gyalázatra, amit elkövetnek.
