Magyar tiki-taka 58 passzal Angliában – az elemzőnek is leesett az álla
A győzelmet nem kell megmagyarázni – de ha tanulni szeretnénk a sikeres mérkőzésekből is, akkor érdemes a statisztikák mögé nézni, és megvizsgálni, mi az, ami jobban működött a magyar labdarúgó-válogatott Nemezetek Ligája mérkőzésein, mint például az albánok elleni vb-selejtezőkön. A számokból levonható tanulságokat Kovács Istvánnal, az InStat Sport vezető elemzőjével összegeztük.
 |
| Szalai Ádám (jobbra) vívta a legtöbb támadópárharcot Európában a júniusi NL-meccseken (Fotó: Árvai Károly |
Az InStat Sport statisztikai elemzőcég nyolcpontos elemzést készített a magyar labdarúgó-válogatott Nemzetek Ligája-mérkőzéseinek tapasztalatairól. Ennek lényegi kivonata keretes írásunkban olvasható, de megkeresésünkre össze is foglalta a legfontosabb tényezőket Kovács István, az InStat Sport vezető magyar elemzője.
„Azok a statisztikák, amelyeket az angolok ellen, Wolverhamptonban produkált a magyar válogatott, nyilván nem tarthatók hosszú távon – kezdte a statisztikák összegzését az InStat vezető elemzője, Kovács István. – Hiszen öt kapura lövésből szerzett négy gólt a csapat, úgy, hogy a helyzetek minőségét jelző xG mutató 0.83 lett, tehát a helyzetek alapján még egy gól sem lett volna egyértelműen elvárható, ráadásul csak 31 százalékban birtokolta a labdát a válogatottunk és úgy nyert 4–0-ra, hogy például egyetlen szögletet sem végezhetett el. A Nemzetek Ligája-mérkőzéseket a statisztikák alapján, a magyar válogatott szempontjából ahhoz tudnám hasonlítani, amikor valaki kártyában 19-re folyamatosan lapot kér, és minden bejön neki. Hogy mást ne mondjak, a magyar válogatottnak a legmagasabb, a teljes európai mezőnyben, tehát az összes ligát figyelembe véve, a kaput eltaláló lövéseinek az aránya, 61 százalékkal. ”
A statisztikus kiemelte, a számok is mutatják, az angol válogatott nem tudott úgy felpörögni a Nemzetek Ligája mérkőzésekre, ahogy az a világ egyik topválogatottjától elvárható lenne, jóval kevesebb ütközést, egy az egy elleni párharcot vállaltak (az angolok meccsein átlagban 121 párharc volt az NL-ben, míg az európai átlag 138, a magyar NL-meccsek átlaga pedig 131 volt) – erről már a budapesti 1–0-s magyar győzelem után is írtunk. Ez azonban mit sem von le a magyar csapat érdemeiből, hiszen nem egy cserecsapatot vertek meg kétszer is a mieink, hanem világklasszisok, illetve BL-győztes játékosok sorát felvonultató angol válogatottat.
„A Nemzetek Ligájában egyértelműen kirajzolódtak azok a stílusjegyek a válogatott játékán, amelyek korábban a Marco Rossi irányította Honvédot is jellemezték. Az a csapat a válogatottéhoz hasonló célfutballal, hasonló meglepetésekre volt képes itthon. Senki sem szeretett játszani a nagyon mélyen védekező Honvéd ellen, amelynél először Botka Endre játszotta abban az előretolt szárnyvédő pozícióban, amely Rossi rendszerében egy kulcsposzt, és a válogatottnál Fiola Attila és Nagy Zsolt személyében sikerült megtalálnia a megfelelő embereket erre a szerepkörre – mindketten főszerepet játszottak a legutóbbi két mérkőzésen, a németek és az angolok ellen.”
Kovács István szerint a válogatottnál Dárdai Pál kapitányi időszaka hozott egy szemléletváltást, amikor a szövetségi kapitány kimondta, a védelem megszervezése a legfontosabb feladat, elöl meg majd csak bepattan valahogy a labda. Ez, a közvélemény számára nem biztos, hogy szimpatikus, de kétségkívül eredményes játékfelfogás jellemzi Marco Rossit is – főképp azokon a mérkőzéseken, amelyeket sikerrel vesz a csapat.
„Az albánok elleni két vereség alkalmával talán éppen az volt a probléma, hogy nyíltabban, támadóbb szellemben próbáltunk futballozni annál, amit a játékosok képességei lehetővé tesznek egy ilyen ellenféllel szemben. Ezzel együtt azt is látni kell, a Nemzetek Ligája-mérkőzéseken, annak ellenére, hogy mindegyik meccsen kevesebbet birtokoltuk a labdát ellenfeleinknél, sokat fejlődtünk a labdatartásban is, nőtt az átlagos labdabirtoklásaink hossza. Az angolok ellen, igaz már három nullánál, emberelőnyben, de volt egy olyan, három percig tartó időszakunk, amikor az ellenfél labdába sem tudott érni, miközben a mieink 58 passzt mutattak be. Ebből 52-t úgy, hogy közben játékmegszakítás sem volt. A meccsen produkált összes passzunk 17 százaléka erre a három percre esett. Hogy a magyar válogatott Anglia vendégeként ilyenre legyen képes, az egészen elképesztő.”
Az említett jelenet az egyik videómegosztóra is felkerült (a videón 52 magyar passz látható, de a mieink labdabirtoklása már a videón látható időpontnál előbb, 84:38 percnél megkezdődött, pontosan azután, hogy Harry Maguire cserekén beállt az angoloknál):
 |
| A VIDEÓHOZ KATT A KÉPRE! |
Forrás: Nemzeti Sport Online,