Az Index kedd reggeli cikkében beszámolt a Tisza Párt részletes gazdaságpolitikai terveiről, amelyek tipikus baloldali megszorítást jelentenének. Ebből többek közt kiderült az is, hogy a Tisza felrúgná a teljes társadalombiztosítási rendszert: megszűnne a jelenlegi, állami alapú társadalombiztosítási modell, a 18,5 százalékos járulék helyét pedig kötelező magánbefizetések vennék át.
A baloldali megszorítási tervben megdöbbentő nyíltsággal írnak arról, hogy az államnak nem kell felelősséget vállalnia a nyugdíjasokért, és világossá teszik, hogy a nyugdíjrendszernek piaci alapokon kell nyugodnia.
„…az állam felelősségvállalását hosszú távon korlátozni kell, a rendszer pénzügyi stabilitását egyéni számlákra és piaci befektetésekre kell építeni” – írják az egyik pontban.
Az 1997-es Bokros Lajos-féle kötelező magán nyugdíjpénztári rendszer újbóli bevezetését akarják, melynek „piaci alapokon kell nyugodnia” – írják.
Hozzáteszik: „a költségvetés tehermentesítése érdekében az állami szerepvállalást fokozatosan csökkenteni kell”
Egészen elképesztő, hogy több ponton is dicsérik a chilei rendszert. Erről azt kell tudni, hogy a legkegyetlenebb nyugdíjrendszert vezették be a dél-amerikai országban az 1980-as évek elején, az állam semmilyen felelősséget nem vállalt a nyugdíjakért. Mindenki a saját maga által befizetett összeget kapta vissza – ez azonban az évtizedek alatt elértéktelenedett, egyrészt az infláció, másrészt a magánnyugdíjpénztárak nyerészkedése miatt. Amikor 2005 körül tömegével kezdtek nyugdíjba menni az első generációk, sok nyugdíjas éhezni kezdett, mert semmire nem volt elég a nyugdíja. Az országban többször is éhséglázadások törtek ki. Végül az új chilei kormányok kénytelenek voltak kiegészíteni a nyugdíjakat, a rendszer megbukott.
Erről Dálnokiék terve egészen megdöbbentő módon azt írja: „a chilei modellből érdemes átvenni az egyéni tőkefedezeti logikát, ami erősíti a tulajdonérzetet és a pénzügyi piacokat” Vagyis a Tisza Párt tervezetének készítői a nyugdíjak helyett a pénzügyi piacokért aggódnak.
A nyugdíjhoz és egészségügyi ellátáshoz már nem az állam biztosítaná a hátteret, hanem kizárólag magánnyugdíjpénztárak és biztosítók – méghozzá jóval drágábban. Ezen felül érdemes megjegyezni, hogy egy úgynevezett „szolidaritási nyugdíjjárulék bevezetését is kilátásba helyezte a tervezet, amelyet mind a munka-, mind a tőkejövedelmekből vonnának. Előbbi esetében a járulék mértéke 2,5 százalékot, utóbbi esetben a hozam 3-5-8 százalékát kellene többletteherként befizetni.
A kötelező magánnyugdíj intézményét a Horn-kormány idején három törvénnyel hozták létre. A tervezetet a Bokros Lajos vezette pénzügyminisztérium dolgozta ki, a törvény elfogadásakor már Medgyessy Péter volt a pénzügyminiszter. 1998-tól kezdődően ennek értelmében a munkavállalók nyugdíjjárulékának 6 százaléka – később már 8 százaléka – magánpénztárba, 18 százaléka az állami pillérbe ment tovább.
Már 2001-ben jelentkeztek az első problémák, hiszen a vártnál alacsonyabb mértékű lett a vagyongyarapodás, aminek két oka is volt: Az egyik a tőzsde – vagyis a Tisza-csomag által ajnározott pénzpiacok – tartós visszaesése, a másik pedig a költségek jelentős megemelkedése.
Viszont a magán nyugdíjpénztári befizetések miatt, az állami költségvetésből kieső összeg 1998-ban 20,1 milliárd forintra (az akkori GDP 0,2%-a) rúgott. Ezért kivezették a pályakezdők kötelező belépését, azonban a baloldali kormányok ezt újra kötelezővé tették 2003-tól.
2009-re már 3 millió ember, a dolgozók több mint 70%-a csatlakozott a rendszerhez, a pénztári vagyon folyamatosan nőtt: 2009-re meghaladta az 1000 milliárd forintot, azonban ennek következtében a költségvetésből kieső összeg 2009-re elérte a 354,1 milliárd forintos éves hiányt, ami már a GDP 1,4%-a volt.
Ez pedig a bevezetésekor tervezett maximumnak szánt 1%-os GDP hiányt jelentősen túlszárnyalta, ráadásul a jövő sem kecsegtetett kedvezőbb trendekkel, így a magánnyugdíjpénztárak rendszerében újabb, jelentősebb változtatásokra volt szükség.
És hogy kik voltak a fő nyertesei a magánnyugdíjaknak? A Magyar Nemzet korabeli cikke összefoglalta. De röviden: az MSZP-SZDSZ-kormányhoz közeli emberek.
Ezért 2010 utána a kormányzat úgy döntött, hogy leépíti a kötelező magánnyugdíj intézményét.
Azt is érdemes itt megemlíteni, hogy 2008-ban volt egy szociális népszavazás Magyarországon, amelyen ugyan nem a magánnyugdíjpénztárakról, viszont hasonló plusz befizetendő sarcokról: a vizitdíjról, kórházi napidíjról és tandíjról határoztak a magyar emberek.
2008-ban a Fidesz által kezdeményezett népszavazáson a voksolók 82 százaléka elutasította az intézkedéseket.
A Tisza Párt és a régi-új szakértői nagyon durván belenyúlnának a nyugdíjrendszerbe, erre nem csak a „gazdasági konvergencia programból” lehet következtetni, de utaltak rá már azok a jelek is, amelyek a tanácsadóik nyilatkozataiból kivehetők voltak.
Simonovits András 10-20 százalékos nyugdíjadó bevezetéséről értekezett és azt mondta, hogy a nyugdíjrendszer most túl bőkezű.
Petschnig Mária Zita a 13 havi nyugdíj megvágását helyezte kilátásba, Surányi György pedig elmondta, hogy nincs semmilyen alapja a 13 havi nyugdíjnak.
Ebből értelemszerűen következik, hogy a 14. havi nyugdíj bevezetését sem támogatják a Tisza Párt szakértői.
Simonovits András a Nők40 kedvezményes nyugdíjat is kritizálta, elmondta, hogy azt elmebetegségnek tartja, amit azonnal meg kell szüntetni.
Emellett érdemes azt is szem előtt tartani, hogy a Tisza-csomag részeként másfél-kétszer annyi adót kell a tervek szerint fizetniük a nyugdíj mellett dolgozó időseknek, mint amennyit eddig fizettek. Vagyis, akik úgy döntenek, hogy a nyugdíjkorhatár elérése után a nyugdíj mellett is munkát vállalnak, nagyon rosszul járnának a Tisza-adóval.
Hiszen mivel a nyugdíjasok bruttó és nettó keresete közötti különbözetet kizárólag az SZJA mértéke határozza meg, így az ő esetükben az adóteher növekménye 46 százalék lenne a Tisza adótanácsadói által javasolt 22 százalékos szja-kulcs esetén, illetve 120 százalékos többletterhet kellene fizetniük a 33 százalékos adókulcs esetén. Ez azt jelenti, hogy arányaiban másfélszer, vagy akár több, mint kétszer annyi adót kellene fizetniük a nyugdíjasoknak keresetük után.
(Ellenpont)
