Sport

Kubatov a magyar játékosokról, a baloldalról és a kerület polgármesteréről

Hová lettek a magyar labdarúgók a Fradiból? Mennyiben függ a zöld-fehér klub a jelenlegi kormánytól, és miért tűnik egyre inkább sportellenesnek a baloldal? Hogy állunk az utánpótlás-nevelés terén?

A mandiner.hu újságírója Kereki Gergő készített interjút Kubatov Gáborral az FTC elnökével. Íme:

Mit szól a keddi, Young Boys elleni meccshez?

Induljunk onnan, hogy így is hatalmas sikert ért el a klub. Olyan a rendszerváltás óta nem történt, hogy egy magyar csapat három egymást követő évben bármelyik európai kupa elitjében tudott volna szerepelni. Viszont olyan közel volt a BL-csoda, hogy most még nagyon fáj a keddi vereség.
Ráadásul az egész párharc folyamán többször is adódott esélyünk arra, hogy véghezvigyük a bravúrt. Ez nem sikerült, így még most is csalódott vagyok. Nagyon rosszul aludtam az éjjel.

Min múlott?

A Young Boys kiváló csapat. A mi felkészülésünket megnehezítette, hogy edzőt kellett cserélnünk. Szerhij Rebrovnak az első nemzetközi meccse előtt kilenc hónapja volt a felkészülésre. Peter Stögernek csupán három hete. Ez olyan különbség, amelyet az értékelésnél szem előtt kell tartanunk.

Ez azt jelenti, hogy töretlen a bizalom Stöger iránt?

Persze, nagy sikert vitt véghez. Három hét felkészüléssel bevitt minket az Európa Liga csoportkörébe.
Ez parádés teljesítmény.

Erre az idényre mi a Fradi célja?

Mindig ugyanaz. A magyar válogatottba játékosokat kell adnunk, a külföldi válogatott játékosainkat pedig fel kell készítenünk a hazájuk mérkőzéseire. A magyar bajnokságot és a kupát meg kell nyerni, az Európa Ligában pedig a komoly helytállással lennék elégedett.

Utóbbi azért a sorsoláson is múlik.

Hogyne, ráadásul az Európa Liga idén áttér az eddigi 48 csapatos rendszerről a 32 csapatra. Így már az Európa Liga sem az, ami tavaly volt. Erősebb lesz. Ismerik a mondást, „nem a pénz focizik”, de összekerülhetünk például az angol ötödik helyezettel is. Csak megjegyzem, az ő költségvetésük épp tizenötszöröse a miénknek.

Az elmúlt három szezon mérlege: Európa Liga, Bajnokok Ligája, Európa Liga. Aláírná, ha ez a minta folytatódna?

Azonnal aláírnám, különös tekintettel arra, hogy ezek szerint jövőre ismét a BL-ben játszunk…

A sikerek ellenére azért vannak kritikus hangok is. Némelyek szerint a Fradi egy állami pénzekkel kitömött kirakatcsapattá vált, és valójában az odairányított közpénzmilliárdok miatt sikeresebb, mint a többi magyar klub. A Fradi költségvetésének mekkora része származik a magyar államtól?

Próbálták ránk sütni ezt a bélyeget, pedig nincs alapja! Ha csak a labdarúgó csapatot nézzük, akkor a költségvetésünk kevesebb mint harminc százaléka köthető az államhoz és benne van például a Szövetségtől a bajnokságért elnyert támogatás. A többi piaci alapú, illetve az UEFA-tól származó bevétel. A Bajnokok Ligája elitjében tavaly a legkisebb költségvetésű csapat voltunk, idén az Európa Ligában a legkisebb költségvetésű klubok között leszünk. Magyarországon sokan azt gondolják, hogy temérdek pénzből gazdálkodunk, de európai viszonylatban, a csoportkörösök között még mindig sereghajtók vagyunk.
Viszont Magyarországon jó adózási feltételek vannak, viszonylag olcsó az élet, más európai kupában szereplő klubokhoz képest kevesebb pénzből tudjuk a klubot üzemeltetni.

Fenntartható a Fradi jelenlegi gazdasági modellje? Egy esetleges 2022-es kormányváltás miként érintené a klub működését?

Egyfelől miért lenne kormányváltás? Másfelől az elmúlt hetven év tapasztalata az, hogy amikor a baloldal volt kormányon, akkor a Fradinak mindig nagyon nehezen ment. Nemrég olvastam a sporttal kapcsolatos koncepciójukat: a forráselvonásról szól a tervük. Nemcsak a Fradira, nemcsak a labdarúgásra igaz ez, hanem a sportra alapvetően.
A közelmúltból is van tapasztalatunk arról, hogyan viszonyul a baloldal a magyar sporthoz. Ózdon átvették az irányítást, majd az ózdi focit rögtön lenullázták. Egerben jutottak hatalomra, a vízilabdát majdnem tönkretették. Érden pedig a kézilabdába rongyoltak bele. Ráadásul nem úgy, hogy szépen lassan elsorvasztották, hanem rögtön, néhány hét alatt tönkreverték az egészet. Ha valakiben kétség merült föl, hogy nekik mi a tervük a sporttal, akkor ezek a példák lebegjenek a szeme előtt. Pontosan lehet tudni, mire számíthatunk tőlük, és felhívnánk a szülők figyelmét, ezt fogják tenni az utánpótlással is.

A ferencvárosi kerületi lap is a klub kritikusai közé tartozik. „Felcsúti taoparadicsomhoz fogható mennyiségű pénzről” írnak, valamint arról – utalva a sok légiósra –, hogy a Fradi „gazdasági bevándorlókkal” teleszórt futballcsapat, miközben a Fidesz migránsellenes retorikát folytat. Hogy távolodhat el ennyire egymástól a Fradi és a kerületi vezetés lapja?

A polgármesterrel, Baranyi Krisztinával egyszer beszéltem személyesen arról, hogy legyen béke. A nyilatkozataimban is ezt a célt próbálom elérni. Ez fontos lenne a kerületnek is, hiszen a jó hírét viszi a Fradi. Ha Londonban, Brüsszelben, Bécsben, Prágában megkérdezel valakit, hogy a Ferencvárosról mire asszociál, nem a kerületet fogja mondani, hanem a klubot. Eleinte azt gondoltam, hogy ez az új városvezetésnek is fontos, ezért mondtam a polgármester asszonynak, hogy ne folytassa a háborút. Ráadásul volt egy nyilatkozata még a kampány alatt, ami reményt keltett bennem. Azt mondta, nincs Ferencváros Fradi nélkül, és nincsen Fradi Ferencváros nélkül. Sajnálom, hogy ehhez nem tartja magát. Megvont tőlünk minden támogatást. Még az Albert Alapítványt sem támogatja, ahol rászoruló gyerekeknek tudott volna pénz adni.

Visszatérve a magyar bajnokságra: az elmúlt három évben mintha egycsapatossá vált volna a magyar bajnokság. Ez egészséges így? Az, hogy gyakorlatilag nincs kihívója a Fradinak, hosszú távon nem válik a kárukra?

A magyar labdarúgás szempontjából inspiráló, hogy van egy csapat, amit üldözni lehet. Hogy legalább olyan jól kellene csinálni, ahogy a Ferencváros folytatja a játékospolitikáját, a közönségszervezését, a gazdálkodását, kommunikációját. De azt azért tegyük hozzá, hogy az igényeknek megfelelően alakulnak a dolgok. A Fradit szeretik a legtöbben ebben az országban. Toronymagasan. A Ferencvárosnak egy friss, reprezentatív kutatás szerint több mint kétmillió szimpatizánsa van, nagy részük igen erős kötődéssel. Az összes többi klub ennek csupán a töredékét tudja hozni. Mindenkinek adott a lehetőség arra, hogy virágzó gazdasági modellt, jó szakmai stábot, kiváló játékosokat rakjon össze. Sokat dolgoztunk rajta, nagyon koncentráltunk az elmúlt tíz esztendőben, annak ellenére, hogy sokan nem is értették, hogy miről beszélünk, amikor ebbe az egészbe belefogtunk. Azt hitték, bele fogunk bukni. Támadások kereszttüzében voltunk sok éven keresztül. Az elmúlt három évben a kritikák csendesebbek lettek, hiszen a nézőszám és a televíziós nézettség növekszik, bejutunk a nemzetközi kupák csoportköreibe, és nyerjük a bajnokságokat.

És mikor láthatunk végre több magyart a Fradiban?

Ha a magyar játékosok ezt akarják, akkor többen lesznek a Fradiban.

Ezen múlik?

Igen. Csak ezen. Minden a magyar játékosok akaratán múlik. Mi sok magyar labdarúgót akarunk. De annak a magyarnak, aki most be akar kerülni a Fradiba, jól kell teljesítenie.
Szánthó Regőnek például, aki egy tehetséges magyar, az ukrán válogatott Zubkovot és a szlovák válogatott Róbert Makot kell kiszorítania a kezdőből. Csontos Dominiknak egy grúz válogatott belső védőn vagy egy bosnyák felnőtt válogatott belső védőn keresztül kell beverekednie magát a kezdőbe. Akarni kell. Oda kell állni, alázattal, szorgalommal – soha fel nem adni!

A Fehérvár is tele van külföldivel. Ez általánosságban nem a magyar utánpótlás kritikája?

Látni kell, hogy mi történik. Bolla Bendegúz, a Fehérvár tökéletes jobb hátvédje az első adandó alkalommal eligazol külföldre. Milyen kár, hogy nem marad itthon. Sokkal több pénzt már nem keres a Grasshoppersnél, de mégis odamegy. De a mi tehetségeinket is viszik a menedzserek külföldre. Gondoljunk csak Csoboth Kevin példájára. Évekkel ezelőtt magyar segédlettel elvitték a Benficához. Játszott a Benfica második csapatában, majd most visszajött a Fehérvárba. Ahelyett, hogy itthon maradt volna, beverekedte volna magát az első keretünkbe, és csak azután ment volna a Benficához. Akkor nem tudták volna így kiszorítani, és fiatalon lehetett volna magyar válogatott. A Fradi egyébként az NB1-nek és NB2-nek összesen 73 játékost ad – vagy adott – az elmúlt időkben. Ők mind vagy Fradi-nevelések, vagy játszottak korábban nálunk. Ez nem rossz mutató, de azt le kell szögezni, hogy a Fradinak más céljai vannak, mi nemzetközi sikereket akarunk elérni.

Azt mondja, hogy jelenleg az utánpótlási rendszer mindent megad a fiataloknak? Most már „csak” nekik kellene beleadni mindent?

Igen. Mindenük megvan. Ezt a leghatározottabban tudom mondani. Amikor Prágában a Slavia edzőközpontjában jártunk, megnéztem a szakmai hátteret, az edzői fizetéseket, az infrastruktúrát. Ezekben mi már jobbak vagyunk. A feltételek megvannak, csak akarni kell a fiataloknak is, többet kell tenni érte.
Példaként érdemes elolvasni Kopasz Bálint olimpiai bajnok kajakos nyilatkozatát. Azt mondta, „nem voltak barátaim, s bár nagyon szerettem volna tizenöt éves korom után, barátnőm sem. Sokat és tudatosan készültem”. Ha csak fele ennyi áldozatot látnék egy magyar gyerekben, aki a focival foglalkozik, az hatalmas boldogság lenne számomra. De ott van Ronaldinho példája is. Őt mindenki fantasztikus tehetségnek gondolja. Amikor itt volt Budapesten, Orosz Pál beszélgetett vele. Pali megkérdezte, hogy honnan tanult meg ilyen jól focizni. Ronaldinho az válaszolta, hogy ők a bátyjával úgy mentek le az edzésről, hogy előtte ötszázszor passzolgatták a labdát a levegőben egymásnak úgy, hogy az egyszer sem eshetett le a földre. Ha négyszázhetvennél lesett, akkor újra elkezdték. Azt hiszem, hogy valami ilyesféle kitartás hiányzik most a magyar fiatalokból.

A világbajnoki selejtezőkre mik a tippjei?

Ha úgy játszunk, mint a németek ellen, ha olyan elszántsággal, olyan szorgalommal, olyan strukturáltan, hiba nélkül focizunk, akkor bármi lehetséges. A németeket majdnem megcsaptuk Münchenben. Németekkel néztem azt a meccset. Azokat a fejeket, amikor a kis Schäfer bepiszkálta a labdát… A fiam, aki mellettem állt, majdnem sírt, tele volt könnyel a szeme. Szóval szerintem bármi lehetséges. A mi válogatottunk felnőtt odáig, hogy bármelyik nagy európai válogatottnak a méltó ellenfele legyen.

 

Ez a weboldal sütiket használ a weboldal működtetése, használatának megkönnyítése, és a weboldalon végzett látogatói tevékenységek nyomon követése érdekében. Elfogadás Tovább