A nem magyarnak született, de a magyar szabadságért a csatateret, a bitófát is vállaló aradi vértanúk áldozata jelzi, hogy az 1948–49-es szabadságharc idején vonzó volt magyarnak lenni – mondta a nemzeti gyásznapon, hétfőn, az Országgyűlés elnöke a Harcosok órája című online műsorban.
Kövér László arról beszélt: az aradi vértanúk nagyjából fele nem magyar etnikumú ember volt, hanem örmény, horvát, szerb, német, és érdemes föltenni a kérdést, hogy miért vállalták ezek az emberek a bitófát is a magyar nemzet szabadságáért. Meglátása szerint a magyar szabadságharc egyfajta válasz lehet a nyugat-európai országok kínlódására, reménytelen küzdelmeire az integráció terén, hogy nem sikerül magukhoz idomítaniuk az idegen kultúrával bejövő tömegeket.
Abban a népben, amelyik befogad, kell, hogy legyen valami vonzó, valami, ami vonzóvá teszi a kultúráját, a mentalitását, a tartását azok számára, akik bejönnek.
Kövér László hozzátette: egyrészt gondolkodnunk kéne, hogy mi az, ami bennünket akkor ilyen vonzóvá tett, nehogy elveszítsük, másrészt büszkének is kell lennünk rá.
A házelnök a szabadságharc másik, ritkán emlegetett és napi aktualitással is rendelkező motívumaként említette, hogy amikor a Nyugat államaként bennünket lenéző osztrákok a csatatéren megalázó vereségeket szenvedtek tőlünk, akkor a császár elment „kvázi térden csoszogva”, hogy „a lenézett, barbár, bunkó oroszok segítségét kérje”, és csak a 170 ezer dzsidás segítségével tudtak bennünket katonailag térdre kényszeríteni.
A művelt Nyugat, amelyik most olyan finnyás és „undorkodva néz a keleti diktatúrákra” és autoriter rendszerekre, ez a Nyugat, „mindig, bármikor hajlandó volt bárkivel, az ördög öreganyjával is” szövetkezni, ha az érdekeit akarta érvényesíteni – fogalmazott a házelnök.
Az ellenzék célja a gyűlöletet őrjöngésig fokozni.
A Szőlő utcai üggyel az ellenzék célja a gyűlöletet őrjöngésig fokozni, és olyan állapotokat teremteni Budapest utcáin, hogy ne lehessen normális választást tartani, vagy annak eredményét meg lehessen kérdőjelezni – mondta.
Kövér László úgy fogalmazott:
„ne legyen illúziónk, ezt nem félhülye emberek találták ki”, „politikai boszorkánykonyhákba kotyvasztották össze ezt a mérget”.
Németh Balázs műsorvezető kérdésére, hogy az ügyet a parlamentbe vivő ellenzéki pártok és képviselők „tudatos vagy félhülye” tagjai-e a botrányért felelős hálózatnak, a házelnök úgy felelt: is-is. Sokuk szellemi képességeiből nem telik ki, hogy átlásson egy ilyen ügyet, de nem lehet mindenkivel ilyen megengedő – mondta az ügyről, amely szerinte tipikusan Dobrev Klárára vallott.
A házelnök szerint a Szőlő utcai ügy nagyon hasonló a 2006-os eseményekhez és a romagyilkosságokhoz. A mostani ellenzék már egyszer eljátszotta azt, hogy miután 2006-ban – az őszödi beszéd utal erre – teljesen tisztában lehettek azzal, hogy 2010-ben nincs esélyük demokratikus választást nyerni, az egyetlen megoldásuk lett volna olyan zavargásokat előidézni, amiben akkor ők a hatalom oldalán megpróbálják kiiktatni a potenciális riválist, azaz a Fideszt.
Most ennek az inverze zajlik. Meg kell próbálni a gyűlöletet őrjöngésig fokozni és olyan állapotokat teremteni Budapest utcáin, hogy ne lehessen normális választást tartani, illetve, akármi legyen is egy normális választásnak az eredménye, azt meg lehessen kérdőjelezni.
Kövér László a Semjén Zsolt parlamenti felszólalására vonatkozó kérdésre azt felelte: először átfutott az agyán, hogy nem ad szót a miniszterelnök-helyettesnek, mert azt gondolta egy pillanatig, hogy „olyan méltatlan, olyan undorító mindaz, ami ott történt”, hogy nem szabad komolyan venni, „mintha ott se lettek volna, folyjon tovább a munka”.
De – mint mondta – ezt egyrészt a házszabály alapján nem nagyon teheti meg, tehát tulajdonképpen kötelessége volt szót adni Semjén Zsoltnak, másrészt látta a „kétségbeesést az arcán, hogy az nem lehet, hogy ebben ő ne tudja megvédeni magát”. Harmadrészt, kicsit
