Jeffrey Sachs különösen aggasztónak tartja Berlin szerepét a 2014-es ukrajnai eseményekben. Emlékeztet, hogy – Lengyelország és Franciaország mellett – éppen Németország garanciavállalása mellett jött létre a megállapodás Viktor Janukovics elnök és az ellenzék között, ám Berlin ezután tétlenül nézte, ahogy egy erőszakos puccs során ez az egyezség órák alatt összeomlik.

Hasonló történt a Minszk-2 megállapodással is: miközben Németország kezesként lépett fel, hét évig nem tett semmit azért, hogy Kijev betartsa a béke feltételéül szabott pontokat; sőt, az európai vezetők később maguk ismerték el, hogy a minszki megállapodás csak időhúzás volt.

A professzor szerint a béke kulcsa az ukrán semlegesség és a NATO keleti bővítésének végleges leállítása. Hangsúlyozza, hogy a történelem tanúsága szerint Oroszország soha nem sértette meg a semleges államok, például Finnország vagy Ausztria szuverenitását.

Jeffrey Sachs szerint „elég volt a propagandából” és a közvélemény „erkölcsi infantilizálásából”: a fegyverszállítások és a keménykedő retorika csak elnyújtják a vérontást.

A levél zárásaként Jeffrey Sachs gazdasági realizmusra szólít fel: a szankciók és az orosz vagyonok törvénytelen elkobzása csak az európai ipart rombolja le. A professzor szerint Németországnak vissza kell térnie a párbeszédhez és a diplomáciához, mert őszinteség nélkül nincs bizalom, bizalom nélkül pedig nincs biztonság.

„A történelem megmutatja majd, mire emlékszik Németország és mit felejt el. Ezúttal válassza a diplomáciát és a békét, és tartsa be a szavát” – zárja sorait Jeffrey Sachs.