Belföld

Influenszerek Pressman szeánszain

Az agymosott fiatal tartalomgyártók is beálltak a progresszív sorba.

Anapokban az elmúlt időszak egyik legbátrabb videóját tette ki a csatornájára Dancsó Péter. Az alkotásban a videós arról beszél, hogy számtalan alkalommal próbálták meghívni az amerikai nagykövet egyre sűrűsödő átnevelő-… izé… ismerkedővacsoráira, azonban mindig nemet mondott, ami után az általa igen találékonyan csak belpesti szektának nevezett csoport – minő meglepetés! – minden alkalommal megpróbálta lejáratni, illetve kicsinálni.

Dancsó a szokásos szemtelen és őszinte stílusában levezeti, hogy az idegen ország nagykövete által szervezett esteket teljesen egyértelműen mögöttes szándékok mozgatják, mert bár David Pressman általában úgy keresi meg a fiatal influenszereket, hogy mondják már el, mi a véleményük Magyarországról, milyen problémákat látnak az országban, min változtatnának, de valójában szó sincs arról, hogy őszintén kíváncsi lenne a tartalomgyártók véleményére. Sőt. Az amerikai nagykövet meghallgatás helyett sokkal inkább el akarja mondani, hogy szerinte mik a problémák, mik ellen kellene harcolni, tiltakozni, illetve milyen dolgokat kellene követelni.

Amellett most minden erőnket megfeszítve talán próbáljunk elhaladni, hogy a nagykövet úr zavarbaejtően szeret fiatal tartalomgyártókkal, zenészekkel, énekesekkel csevegni, mert a lényeg mégiscsak az, hogy ezeken a vacsorákon, munkamegbeszéléseken, eligazításokon egyesek szerint nem ártatlan csacsogás hangjai szűrődhetnek ki, hanem kőkemény balos, libsi agitációjáé.

Egy tucat jelből lehet arra következtetni, hogy egyfajta erőszakos politikai jellegű (ki)képzés alanyai lesznek a kérdéses háttérrel és hitelességgel, viszont temérdek követővel rendelkező egybegyűltek, akiknek az agyát liberalizmussal, toleranciával, progresszióval és úgynevezett egyetemes emberi – értsd: LMBTQ – jogokkal pallérozzák. Valamint megpróbálják elmagyarázni ezeknek a tudatlan, apolitikus tartalomgyártóknak, hogy részint ne legyenek apolitikusok, részint egy gaz, fasiszta, homofób diktatúra elnyomása alatt senyvednek, ami rossz, sőt nagyon rossz, de van megoldás; tehetnek ellene. Legyenek szépen a politika iránt érdeklődő hős ellenzéki influenszerek, állítsanak elő sok-sok politikai tartalmat, és félelmet nem ismerve kezdjenek harcolni a sötét, középkorban ragadt, homofób diktatúra ellen. Mert kizárólag ekkor lehetnek jó, rendes és tisztességes demokraták.

Ekkor fog Biden elnök úr és Pressman nagykövet úr mosolyogni.

Dancsó szerint ezek az átnevelő találkozások sikeresnek nevezhetők, legalábbis átnevelés tekintetében, mert a jó alaposan átmosott agyú apolitikus influenszerek a vacsorák után mintegy varázsütésre elkezdenek politizálni. Persze nem a hazaszeretet vagy a háborúellenesség érzése erősödik fel bennük. Ugyan. A Pressmannek és a Telexnek oly kedves témák iránt kezdenek el érdeklődni.

Dancsó azt is levezeti, hogy szegény, sok esetben végtelenül naiv és a politikai agitáció terén roppant tájékozatlan tartalomgyártók végső soron nem is tehetők felelőssé amiatt, hogy gyanútlanul besétáltak a helytartó csapdájába, hiszen ezek a befolyásolási kísérletek, agymosások végtelenül profin vannak felépítve. Mert Pressman okos ember, nem ront ajtóstól a házba, nem azonnal kezdi követelni a kormányellenes szolgálatokat, először csak őszinte érdeklődést színlel, csokit, cukorkát, üdítőt kínál, mindezt elegáns környezetben teszi, majd jön a finom vacsora, és a hosszú beszélgetések, tendenciózus kérdésekkel, erősen szűrt, hazug vagy féligazságokkal megfűszerezett állításokkal, ami után a fiatal influenszer elkezdi úgy érezni, hogy neki elemi kötelessége a saját országa ellen szót emelni.

Dancsó úgy látja – és mi tagadás, jómagam is ezt tapasztalom –, hogy a recept működik. A srácok és a lányok heteken, napokon belül úgy kezdenek gondolkozni, mint egy telexes, 444-es propagandista. Persze nem kell nagyon csodálkozni, Amerikának ezen a területen hatalmas rutinja van.

De azért valahol rémisztő, amikor ennyire egyértelműen kiderül, hogy Pressman úr politikai szócsőnek igyekszik átnevelni a magyar influenszereket. Akik, miután találkoztak az idegen ország nagykövetével, és túlestek a helytartó luxusagymosási szeánszain, hirtelen elkezdik úgy látni a világot, a bel- és külpolitikát, mint az idegen ország nagykövete. Pontosan ugyanúgy. Ami amúgy kísértetiesen hasonlít ahhoz is, amit a Telex meg a 444 is képvisel.

Az még érdekesebb, hogy a találkozókig apolitikus tartalomgyártók hirtelen elkezdenek látványosan érdeklődni a politika iránt. Posztok, videók készítésének is nekiállnak. Mármint természetesen a hazai állapotokról. Amik persze szörnyűek. Sőt elviselhetetlenek. Változás kell tehát! Felfedezik magukban a politika iránt érdeklő, progresszív liberálist, aki nem rest bátor kritikát megfogalmazni a gaz, homofób, xenofób, fasiszta meg elnyomó autokráciával szemben. A tartalmak valamilyen furcsa okból pedig úgy pontosan néznek ki, mintha Fábián Tomi vagy Gulyás Marci írta volna azokat.

Aki pedig nem áll be a sorba, mint Dancsó, azt Pressman úr betanított munkásai megpróbálják kicsinálni. És ez utóbbi állítás nem valami légből kapott feltételezés.

Dancsó valóban látványosan ki szokott maradni a Telex és a 444 által vezetett liberális szekta aktuális őrjöngéseiből. Nem szokott aggódni a háború borzalmai elől menekülő szegény szerencsétlen sorsú menekültekért, nem félti a transzembereket, nem követel drag queeneket az iskolákba, de az ukránokért sem szokott képmutató módon lelkesedni.

Két fontos állítása van még Dancsónak. Az egyik, hogy Pressman agitációja azért is bűzlik úgy, mint egy napon hagyott vízi hulla, mert a WhisperTon, Pamkutya, Diller Kevin és Forstner Csenge által vezetett csapat végtelenül bugyuta. Ezek a tartalomgyártók egyszerűek, mint a faék, nem állítanak elő semmilyen értéket, és jobbára csak reklámoznak. Egyetlen úgynevezett piaci értékük van, hogy sokan követik őket. Sok embert érnek el. És bizony erre az egyre van szüksége a hazai és a külföldi dollárbaloldalnak. Hogy sok követővel rendelkező influenszereket állítsanak át, hogy besorozzák őket a balliberális hadseregükbe.

A másik állítása Dancsónak, hogy minekutána nem állt be a sorba, nem ment például Pressman egyik ilyen szeánszára sem, megpróbálták kicsinálni. Igen, ez is így van, jól emlékszem, milyen hosszú műsort szenteltek Dancsónak a Partizán YouTube-csatornán. Órákon át bizonygatta a három résztvevő, hogy szegény Dancsó már nem a régi, elvesztette régi varázsát, meg a tehetségét. Vége van, béke poraira. Ismerős módszerek. Így szokták csinálni.

Erősnek, talán túlzónak tűnhetett, amikor írásomat úgy kezdtem, hogy Dancsó Péter az elmúlt időszak egyik legbátrabb anyagát hozta össze, de nem a levegőbe beszéltem. A YouTube, a TikTok liberális világ, aki nem áll be az ott tevékenykedők által kijelölt sorba, az megnézheti magát. Dancsó viszont bátor és tehetséges srác, minden bizonnyal ezeket a támadásokat is át fogja vészelni.

Forrás: Magyar Nemzet/ Apáti Bence

 

Ez a weboldal sütiket használ a weboldal működtetése, használatának megkönnyítése, és a weboldalon végzett látogatói tevékenységek nyomon követése érdekében. Elfogadás Tovább