A Barankovics Alapítvány kezdeményezésére a Szociális Testvérek Társasága és a Nemzeti Örökség Intézete közreműködésével november 9-én hozták Magyarországra Slachta Margit földi maradványait.
Kassán, 1884. szeptember 18-án született, lengyel származású felvidéki nemesi családban. Slachta Margit szerzetes nővér az 1910-es években a szociális tevékenysége mellett a keresztény feminizmus szószólója lett. 1920-ban Ő lett az első női képviselő az Országgyűlésben, a Keresztény Nemzeti Egység Pártjának női tagozataként működő Keresztény Női Tábor jelöltjeként. Parlamenti képviselősége során, többek között határozottan fellépett a nők választójoga mellett, illetve átfogó szociálpolitikát folytatott. 1945 után az Egyházért és a vallás szabadságért harcolt elsődlegesen, viszont a kommunistákkal való összetűzések végett, 1949-ben emigrációba kényszerült.
Az amerikai emigrációban 1974-ben elhunyt Slachta Margit szerzetes nővért, ma (kedden) temették újra Budapesten, a Fiumei úti sírkertben. A szertartást vezető Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek úgy fogalmazott: Slachta Margit a keresztény szeretet eszményét „tudta és akarta nyilvánosan, cselekvő módon, szóban és tettben képviselni”. A háború alatt átgondoltan, szervezetten támogatta a szegényeket és mentette az üldözötteket, de a háború után kezdődő önkényuralom embertelenségét is meglátta, és mert ellene szót emelni a parlamentben is.
Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes beszédében kiemelte: a mindenkori magyar állam és kormány feladata megszervezni, hogy a különböző korok és okok miatt idegen földben lévő magyarok hamvai hazakerüljenek. „Ez kötelesség, főhajtás és elégtétel” – szögezte le.
