Külföld

Gulyás Marci nagyon boldog, mert talált néhány baloldali magyart Erdélyben

Gulyás Márton főpartizán néhány napja Erdélybe látogatott, hogy megtekintse a magyari végvidéket, s kitartásra buzdítsa az ott föllelhető maroknyi, megfáradt ballert. Vándorlásai során aztán a következő, rendkívül elmés fölismerésre jutott: „Még az erdélyi fideszes szívcsakra közepén is találkoztam baloldali szimpatizánsokkal.” Az igen!

Már csupán az a kérdés, e kiváló megfigyelésért minek rollerozott el odáig? Jómagam ingyen és bérmentve tájékoztattam volna a tavaly áprilisi választási eredményekről, amelyek szerint a külhoni levélszavazók közül nagyjából 250 ezren szavaztak a Fidesz-KDNP-re és 10 820-an (tízezer-nyolcszázhúszan) a Gyurcsány-féle turmixra. Vagyis – minő meglepetés – mutatóba tényleg akad Erdélyben egy-két balos. Persze, nem akarom elrontani Márton jókedvét – apróságoknak is hogy tud örülni az ember, pláne, ha tizenhárom éve csak a pofonfát rázza.

Még sok-sok épületeset mondott Kolozsvárott Gulyás Márton, ezek közül nekem leginkább az alábbi szösszenet tetszett:

Engem is halálosan idegesít, amikor Nyugat-Európából mindenféle médiumok felkészületlenül érkeznek, és próbálnak a magyarországi helyzetről tájékoztatni, és az interjú döntő többsége azzal telik el, hogy helyre kell tenni dolgokat. Nem, ez nem azt jelenti, nem így történt, nem, továbbra is vannak választások Magyarországon. Tehát én nem gondolom, hogy nekem kellene tanácsokat adnom az erdélyi magyaroknak.

Nocsak! Mártont tehát idegesítik az agyalágyultan orbánozó külföldi propagandamédiumok. Már csak azt nem értem, akkor ő maga miért szegődött el az egyik ilyen svéd kanálishoz vándorszínészkedni? Miért adta nevét, arcberendezését és hazugságait ahhoz a minősíthetetlenül ótvar lejárató anyaghoz, amelyben Magyarországot diktatúrázták? Akkor nem idegesítette őt halálosan a fölkészületlenség? Ha már az nem zavarta, hogy az általa és haverjai által összehordott kígyóval-békával etetik majd szegény svéd iskolás gyerekeket.

De mondott még egyebeket is Mártonunk a kincses városban:

Az egy nagyon ilyen kolonialista gondolat, hogy akkor Budapesten megmondjuk, hogy mit csináljatok, és akkor majd esetleg észrevesszük és díjazzuk is, ha elvégeztétek a feladatot.

Szép, csakhogy ezt nem Budapest csinálja, hanem kedvenc Brüsszele. A magyar kormány nem írja elő az erdélyi magyaroknak és az RMDSZ-nek, milyen testületeket állítson föl, anélkül is segít templomot, iskolát, óvodát, sportközpontot építeni. Brüsszel viszont mindenféle sóhivatalok fölállítását írja elő a nekünk (amúgy jog szerint járó) pénzek folyósításához, hogy aztán, miután azokat fölállítottuk, ugyanúgy ne fizessen. Ám Gulyás Mártont a brüsszeli kolonializmus nem zavarja, csak a (fejében létező) magyar. Sőt az amerikai kolonializmus sem zavarja, amikor például Washingtonba megy továbbképzésre vagy épp számolgatja a Partizánhoz csörgedező „pályázati dollárokat”.

A végére is maradt egy bölcsesség Gulyás Marxitól:

Egy olyan helyzetben, ami Magyarországon működik, egy baloldali médiafelületet vinni, az egy demokráciaprojekt abban az értelemben, hogy egy ennyire nem létező politikai oldalt erősíteni, ezeket a gondolatokat behozni, ezt propagálni, széles körben megismertetni, a szélsőjobboldali túlsúlyt valamilyen módon csökkenteni – ez egy demokráciafejlesztő helyzetet eredményez.

Pár mondattal korábban még lehurrogta a külföldi fősodratú médiát, amiért agyatlan és fölkészületlen. Hogy aztán ő maga hablatyoljon „szélsőjobboldali túlsúlyról” meg fejletlen magyar demokráciáról. Hol él ez az ember? És egyáltalán melyik bolygóról jött?

Forrás: Magyar Nemzet/Pilhál Tamás

Ez a weboldal sütiket használ a weboldal működtetése, használatának megkönnyítése, és a weboldalon végzett látogatói tevékenységek nyomon követése érdekében. Elfogadás Tovább