Legálisan tartott pisztolyával lőtt rá a miniszterelnökre a 71 éves férfi, Juraj C. A lévai férfiről saját városában cikket is közöltek, amelyben baloldali írónak titulálták.
Május 15-én, szerdán, 14 óra magasságában egy – eddig ismeretlen – tettes meglőtte Robert Ficót, Szlovákia ősszel újraválasztott miniszterelnökét.
Személyével kapcsolatban a hízelgők leginkább a markáns, ellenzői a megosztó kifejezést használnák; akárhogy is, Fico olyan politikai veterán, aki immár két évtizede a legmeghatározóbb szlovák politikusok egyike.
Az idén 60 éves politikus mondhatni pályája zenitjén állt, amikor a lövés eldördült.
Senki sem vezette kormányfőként ilyen sokáig Szlovákiát, mint ő, de ő nyerte a legtöbb választást is, és még arra is volt példa, hogy abszolút többséggel kormányzott. Sőt, arra is képes volt, hogy a helyrehozhatatlannak tűnő bukás után visszatérjen az élvonalba, és újra visszaüljön a kormányfői bársonyszékbe.
A nagytapolcsányi születésű, eredetileg jogász végzettségű Fico izgalmas pályát járt be: az utolsó években, fiatalként belépett a Csehszlovák Kommunista Pártba, de ennek ellenére az úgynevezett bársonyos forradalom után már az Egyesült Államokban tanult. Mózes Szabolcs lapunknak írt korábbi portréjából kiderül: eredetileg kommunista utánpótláskádernek szánták, jól házasodott, apósa a kommunista legfelsőbb bíróság alelnöke volt.
Új pártjának a Demokratikus Baloldal Pártját választotta, amelynek színeiben fiatal parlamenti képviselő lett, 31 évesen esélyes pártelnök-jelölt volt, de állítólag zsarolással rávették, hogy visszalépjen.
1998-ban pártja a Dzurinda-koalíció második legerősebb formációja lett, mégsem kapott tisztséget – talán nem véletlen, hogy a párt végül szétszakadt, ennek egyik feléből alapította meg 1999-ben a híres-hírhedt Smert, amelyet harmadikutas pártnak szánt.
Sikerült megteremtenie a párt pénzügyi hátterét, ellenben csak a harmadik helyen végzett a 2002-es választásokon, ellenzékbe kényszerült – ekkor mutatta meg először, hogy van visszaút. Addig ütötte a kormány reformjait, ameddig bírta,
így sikerült 2006-ban 29 százalékot szerezve a Smer élén végre elfoglalnia a kormányfői széket.
Ehhez az időszakhoz fűződnek azok a magyarellenes intézkedései, amelyek a későbbi jó magyar-szlovák államközi viszony ellenére is két évtized alatt koptak csak ki valamennyire a köztudatból. Jelesül:
- Malina Hedvig 2006-os megverésének eltussolása
- A magyarokat kollektív bűnösnek kikiáltó Benes-dekrétumok megerősítése 2007-ben (igaz, a Szlovák Nemzeti Párt kezdeményezésére, de minden szlovák párt támogatásával)
- A szlovák nyelvtörvény, amely jelentősen korlátozta a magyar nyelvhasználatot
- A hírhedt dunaszerdahelyi szurkolóverésre is ekkor, 2008-ban került sor
- Ahogy Sólyom László akkori köztársasági elnök botrányos kitiltására is 2009-ben
- S a kettős állampolgárság tiltására is 2010-ben
Mindezek után másfél évre ellenzékbe került, ám 2012-ben visszatért, nem is akárhogy: a Smer abszolút többséget szerzett a parlamentben, ami még eddig senkinek sem sikerült, és kormányt alakított.
Magyar szempontból ekkori – vagyis 2012 és 2018 közötti – regnálását a korábbiak szöges ellentéte jellemezte: köszönhetően a kiépülő jó kapcsolatoknak, és a koalíciós partnerek kényszereinek, felhagyott a nyílt magyarellenes politizálással, és bár a korábbi jogszabályokból nem igazán engedett, nem használta fel jelentősen megnövekedett hatalmát további, hasonlóan súlyos magyarellenes intézkedések bevezetésére.
Ennek elsősorban az lehetett az oka, hogy megtalálta a hangot magyar kollégájával, Orbán Viktorral, és a közös kihívásokra került át a hangsúly.
- a korábbi húsz helyett negyven híd kötötte össze a két országot
- nem gördített akadályt a szlovákiai magyar szervezetek anyaországi támogatása elé
- számos stratégiai ponton sikerült közös álláspontot kialakítani, úgy mint a határok védelme, a brüsszeli központosítási törekvések elleni fellépés, vagy éppen a V4-ek megerősítésének fontossága.
Míg addig magyarellenessége volt – tényleges – probléma, 2012 után hazafiatlansággal és túlzott magyarbarátsággal keudték vádolni.
Robert Fico aztán a Kuciák-gyilkosságok utáni tömegtüntetések nyomán lemondott.
Ugyanakkor ellenzékbe kerülve is megtartotta a Magyarország iránti szövetségét; ellenzékből is bírálva az akkori szlovák kormányt, illetve a jogállamisági szankciók kapcsán is megüzente:
„Magyarországgal vagyunk!”
Noha a rá következő időszakban a különféle formációkban felálló koalíciós kormányok (2020 után a Matovič-kormány, Heger-kormány) komoly harcot hirdettek Fico korábbi struktúrái és a különféle hivatalokban megmaradt szimpatizánsai iránt – amely korrupcióellenes küzdelmet éppúgy tartalmazott, mint teátrális maffialeszámolásokat – a káoszos kormányzásnak köszönhetően
Fico megcsinálta azt, amit sokan lehetetlennek gondoltak: 2023 őszén megnyerte a választásokat, és október 25-e óta – sok magyar szavazatával és a Magyar Szövetség támogatásával – újra kormányfő lett. Jelöltje, Peter Pellegrini pedig államfő.
„Amit nem is felejtett el megköszönni a magyaroknak.”
Az európai parlamenti választások előtt kevesebb, mint egy hónappal különösen rosszkor jött számára a merénylet.
Mindazonáltal a legújabb hírek szerint a politikai veterán túl van az életveszélyen.
A karrierje tehát valószínűleg tovább folytatódhat.
(Index)