A Do Rzeczy nevű lengyel lap cikket közölt Orbán Viktor és a magyar kormány háborús álláspontjáról.
Orbánnak mindössze az az alapfeltevése, hogy a magyar polgároknak nem szabad indokolatlanul megszenvedniük a háború hatásait, és jogosan beszél arról, hogy a szankciók nem csak az oroszoknak, de az európaiaknak is fájdalmasak. A lengyelek ezzel ellentétben teljesen másképp látják a lap szerint.
„A lengyeleknek meg kell szenvedniük a szankciók árát, mert a végcél az, hogy térdre kényszerítsék Oroszországot” – írja a lap.
Hozzátették: A legtöbb kritikus elfelejti a magyarok egyik legfrissebb – és egyben legbrutálisabb – történelmi emlékét, mégpedig az 1956-os forradalom szovjetek általi eltiprását. Hangsúlyozza, hogy ilyet a lengyeleknek sosem kellett átélnie, mert „a Szolidaritás akciójára már akkor került sor, amikor a Szovjetuniónak már nem volt ekkora mozgástere”.
Mindszenty József meghurcolása és Nagy Imre halála még mindig éberen él a magyar emlékezetben, és a szerző szerint ez ma még inkább releváns, hiszen az amerikai irányítású Szabad Európa rádió mondta azt a magyaroknak, hogy lázadjanak a kommunisták ellen. Ehhez amerikai segítséget ígértek, ami aztán sosem jött”.
Azt, hogy az orosz-ukrán háború kapcsán Magyarország semleges és békepárti álláspontra helyezkedik, a Do Rzeczy némileg másképp értelmezi. Szerinte nem Budapest helyezkedik túlzottan óvatos álláspontra, hanem Varsó helyezkedik túl agresszív álláspontra – a magyar kormánytól azonban nem elvárható, hogy saját polgárainak érdeke helyett a „háborús hősködést” támogassa.
A Do Rzeczy hangsúlyozza: amennyiben a NATO tagállamát megtámadják, úgy nincs ok azt feltételezni, hogy Budapest a szövetségben foglaltaktól eltérően reagálna.
Ukrajna azonban nem tagja ennek a szövetségnek, és a szerző azt is hozzáteszi, hogy történelmi hagyományait tekintve az USA hagyta cserben mindig a szövetségeseit, nem pedig Magyarország”.
Végezetül a cikkben arról írnak, hogy Varsó sokszor „illúziókon nyugvó” politikát folytat szemben a realizmuson nyugvó magyarokéval.
„A történet úgy néz ki, hogy majd az amerikaiak nyomást gyakorolnak Brüsszelre, hogy adjanak nekünk pénzt. Ez egy tündérmese” – írja lap.
A fő különbséget abban látják, hogy míg a magyar vezetés a „saját erősségeire” játszik, addig a lengyel „felfelé próbál célozni. Csak közben elfelejtik, hogy 40 millió ember sorsáról van szó”.
