Megtiltanám, hogy politikai természetű dolgokban, kinyissa a száját.
„Mennyire jellemző rájuk.
»Tiltsuk ki«, »zárjuk be«, aztán ott vannak még »azok a kandeláberek« is és így tovább.
Nyomdafestéket nem tűrnek a szavak, melyek feltódulnak bennem, amikor a nyomdaipar pénztárca hizlaló uram-bátyám öleléséből ugyan nehezen szabaduló Cseh Katalin megnyilatkozását olvastam. Hol él ez a teremtés?
A »Tiltsuk ki az EU-ból Putyin embereit« transzparense igazi komcsi tempó, az elefánt mellett oldalazó vörös festékbe pottyant egér dübörgése a hídon.
Cseh Katalin, a politikusi szakma fortélyainak számos hiánytünetét magán viselő tipikus prototípusa a fellengzős, »megmondom a tutit és azzal le is rendeztük a dolgot« kivagyiságának.
Ő beterjeszt, miközben erjeszt, ő követel, a kérdés, hogy lövet-e, ő kéretlenül oktat, közben idomít és szoktat, csak egy dolog, mit elfelejt, hogy a magyar ember nem felejt.
Akár folytathatnám tovább is rímben Cseh személyiség jegyeinek vázolását, de nem érdemli meg a költőiséget, mert kézenfekvően prózai oka van a személyét érintő, róla alkotott negatív politikusi minősítésemnek.
Ha Cseh ilyen félvállról kitilt bárkit, mert azt elbírja a nyomdaipari termék, akkor sértésnek veszi-e, ha saját analógiájának szem előtt tartásával néhány kitiltási javaslattal én is élnék.
Megtiltanám, hogy politikai természetű dolgokban, kinyissa a száját. Nem az EU-ból, de a naprendszerünkből is kitiltanám, ha nem lennék szolidáris a Tejút-rendszer őt befogadni kénytelen egyéb bolygóival. Nem ki – hanem betiltanám azt a gittegyletet, aminek egyik vezető képviselője és véleményem szerint az egyetemes politikatörténet majdani szégyenfoltja, gyors felejtésre ítélt momentuma.”
Nyitófotó: Facebook
Forrás: Mandiner,
