Brüsszel és Luxembourg bürokratái tényleg elodázzák a terrorizmus finanszírozása elleni hatékony küzdelmet?
A G7-nagyhatalmak által életre hívott Pénzügyi Akció Munkacsoport (FATF), az Europol, az Eurojust (bűnügyekben a nemzetközi igazságszolgáltatási együttműködésért felelős EU-szerv), az uniós Számvevőszék és az illetékes nemzeti hatóságok jelentései alapján az NGO-k gyakran szolgálnak a terrorizmus finanszírozásának frontjaként. Azonban tavaly az Európai Bizottság nem látta szükségesnek a nem kormányzati szervezeteket az európai pénzmosás elleni szabályok hatálya alá vonni, amiként az Európai Unió Bírósága ugyancsak 2020-ban kimondta, hogy Magyarország azon törekvése, hogy a nonprofit szervezeteket nemzeti pénzmosás elleni szabályai hatálya alá vonja, sérti a tőke szabad mozgását (a Bíróság 2020. június 18-i ítélete az Európai Bizottság kontra Magyarország ügyben, C-78/18. számon). A luxembourgi székhelyű Európai Unió Bíróságának álláspontja épp a nemzetbiztonságilag is kockázatos tevékenységet folyató nagy lobbiszervezetek befolyását erősítheti tovább a tagállamok belső viszonyainak és nemzeti biztonságának (a migráció kapcsán a nemzetközi terrorizmus elleni védettségének) a rovására.
Ugyanakkor az Unió maga is élen jár a kockázatos szervezetek finanszírozásában. Az Islamic Relief Worldwide (IRW) civil szervezet például több mint 40 országban fejti ki működését. Az NGO tagjai és az iszlám terrorszervezetek között gyanítható kapcsolatok miatt – több vizsgálat nyomán – Izrael állam, az Egyesült Arab Emírségek, Oroszország és Banglades betiltotta a civil szervezetet. 2019 nyarán a The Times újság arról számolt be, hogy Facebook-bejegyzéseiben az IRW két vezető személyisége a zsidókat „majmok és disznók leszármazottaiként”, míg például a Hamasz szervezetet „a modern idők legtisztább mozgalmának” minősítette.
Az Európai Bizottság és az ENSZ ekkor már évek óta pénzelte az IRW-t, és ezután is támogatta ezt a radikális szervezetet. Olaszországban az IRW egy mechanizmuson keresztül fogadhatott adományokat, a közvetett állami támogatás de facto formájaként. Németország viszont egy helyi bírósági vizsgálat nyomán felfüggesztette a szervezet finanszírozását. 2015 és 2018 között az Európai Unió több száz NGO-t finanszírozott összesen 3,4 milliárd euró értékben: ezek közül egy példa a negatív esetek között az IRW, amelynek vezető tisztségviselői elfogadhatónak akarják láttatni az Európában hagyományosan – különösen a holokauszt óta – nem tolerálható antiszemita álláspontokat. Több országban ugyanakkor már intézkedések történtek a szervezet ellen, miután az kapcsolatban állhat az iszlám terrorizmussal.
A Bizottság csak 2017-ben közel 700 ezer eurót biztosított öt palesztin civil szervezetnek és egy spanyol csoportnak a „Közösségi ellenálló képesség és társadalmi kohézió erősítése Kelet-Jeruzsálemben a választófal mindkét oldalán” című európai projekt keretében. Ebből az öt civil szervezetből információk szerint négy kapcsolatban áll a Népi Front Palesztina Felszabadításáért (PFLP) nevű radikális szervezettel. Utóbbit már több ország is terrorista szervezetnek minősítette, közöttük például az Egyesült Államok, Japán, Ausztrália, de ezek mellett maga az Európai Unió is. Sajnos az uniós intézmények nem megfelelően átgondolt támogatási politikája révén annak veszélye is fennáll, hogy európai adófizetők pénzéből (közvetetten) iszlám terrorista szervezeteket is pénzel az EU.
Az európai bankrendszer fontos csatornáját adhatja a nemzetközi terrorista hálózatoknak – az uniós tagországok mellett Svájc vagy Nagy-Britannia bankjaival. Az Unió határozottnak tűnő tervekkel, prioritásokkal rukkolt elő az elmúlt években: a Tanács 2019 decemberében stratégiai prioritásokat fogadott el a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem uniós keretrendszerének további erősítéséről. Utóbbi dokumentum nyomán az Európai Bizottság még tavaly májusban cselekvési tervet készített, és felülvizsgált módszert terjesztett elő a kiemelt kockázatú harmadik országok jegyzékbe vételéről. 2019 júniusában irányelvet fogadtak el a pénzügyi információk (bűncselekmények elleni küzdelem céljából történő) felhasználásának megkönnyítéséről annak érdekében, hogy az illetékes hatóságok hozzáférjenek a pénzügyi és bankszámla-információkhoz és felhasználják ezeket.
Az NGO-k ellentmondásos szerepe és a terrorizmus-finanszírozás kapcsán a fő probléma, hogy itt főleg civil látszatú, valójában azonban a hatalompolitikai eszközök latba vetéséért küzdő lobbihálózatok kiterjedt ténykedéséről van szó. Több vizsgálat is rámutatott, hogy az NGO-k valódi célja a többnyire külföldi finanszírozóik politikai és üzleti szempontjainak érvényesítése, az államokon belüli és az államközi intézményeken belüli befolyásszerzés. Utóbbival az elmúlt években elérték az iszlamista terrorizmus kockázatát csak növelő illegális migráció – és az azt támogató lobbiszervezetek – elleni határozott fellépés elodázását, illetve a migrációban érdekelt európai NGO-k pénzügyi, banki rendszeren belüli szabad (és sokszor nehezen átlátható) mozgásának akadálytalanul hagyását.
A Bizottság 2020 decemberében a digitális terrorista tartalmakat az erőszakos támadások szerves részének nevezte, és közös fellépést sürgetett a tagállamok segítségével a gyakran amúgy nem uniós országokból feltöltött, terrorizmusra ösztönző tartalmak ellen. Julian King, a biztonsági unió megteremtéséért felelős EU-biztos közölte, hogy a Bizottság olyan törvényi keretrendszert szeretne megalkotni, amely minden tagállamban azonos követelmények szerint biztosítaná a digitális platformok működését az EU-s polgárok számára. Hatvan civil szervezet azonban közös levélben fordult a baloldali hegemóniájú Európai Parlamenthez, azt kérve, hogy adjanak hangot az új szabályozással kapcsolatos alapjogi aggályaiknak, és hogy arra sarkallják az EP-képviselőket, hogy leszavazzák a tervezetet. Az NGO-k, a nemzetközi civil szervezetek jelentős része egy parttalan jogállamisági vitát csinált a terrorista tartalmak ellen tervezett közös fellépésből, miután egyes fajsúlyos hangadóik – köztük a Human Rights Watch és az Amnesty International – aggasztónak nevezték, hogy az uniós tervezet digitális szűrőrendszereket is használna a terrorista tartalmak ellen.
Magyarország már évek óta élen jár az egyes NGO-k működésében rejlő nemzetbiztonsági kockázatok felszámolásáért folytatott küzdelemben. Ezért fogadta el az Országgyűlés 2017-ben a „külföldről támogatott szervezetek átláthatóságáról szóló” törvényt ” (2017. évi LXXVI.tv.), mely jogszabály szerinti mértéket (amely jelenleg 7,2 millió forint) elérő éves külföldről érkező támogatás esetén, tizenöt napon belül köteles lett az adott NGO a székhelye szerint illetékes törvényszéken bejegyeztetni a külföldről támogatott szervezetté válást. Az ismeretlen külföldi forrásból juttatott támogatások ugyanis a magyar kormány szerint alkalmasak lehetnek külföldi érdekcsoportok és szervezetek nemkívánatos befolyásszerzésére hazánk politikai és társadalmi életében. Az Európai Unió intézményei azonban (éppen az elfogult NGO-finanszírozás vagy a migráció egyes formáinak támogatása révén) inkább veszélyeztetik a tagországok politikai és gazdasági érdekeit, azaz a törvényes nemzeti intézmények és közigazgatás külső nyomástól, és befolyástól mentes működését, ezáltal nem is járulnak hozzá hatékonyan a terrorizmus és a pénzmosás elleni küzdelem nemzetközi erőfeszítéseihez.
Forrás: Alaptörvény blog