Vége annak a korszaknak, amikor Európa békében élhette mindennapjait anélkül, hogy komolyan számolnia kellett volna a háborúval – figyelmeztetnek londoni védelmi szakértők. Hírszerzési értékelések szerint Oroszország néhány éven belül közvetlen katonai konfliktusba kerülhet a kontinenssel, miközben Európa katonailag, politikailag és társadalmilag sincs felkészülve arra, ami következhet.
Amikor a múlt hónapban védelmi szakértők egy csoportja gyűlt össze Londonban, a brit kormány központjában, Whitehallban, hogy megvitassák az Egyesült Királyság és szövetségesei háborús felkészültségét, a következtetésük nyugtalanító volt: Európa és a Nyugat nincs felkészülve egy olyan háborúra, amely néhány éven belül kitörhet.
Mindezt persze már nem egyszer hallhattuk az elmúlt hónapokban, azonban ezúttal a résztvevők nem háborúpárti hangulatkeltők voltak, hanem tapasztalt katonák, jelenlegi és volt kormányzati, NATO-tisztségviselők, valamint a védelmi ipar szakértői. Véleményük hírszerzési értékeléseken alapul, amelyek szerint Oroszország egy lehetséges közvetlen európai konfliktusra készül – írja a CNN.
A szakértők szerint a konfliktus elkerülésének egyetlen módja az elrettentés, vagyis annak biztosítása, hogy egy esetleges háború esetén Európa képes legyen győzni. Ehhez nemcsak a krónikusan alulfinanszírozott európai védelmi rendszerek megerősítésére van szükség, hanem gyökeres szemléletváltásra is.
Hozzátették, hogy Európa kormányainak őszintén beszélniük kellene saját polgáraikkal, és világossá tenni, hogy az az időszak, amikor a kontinens figyelmen kívül hagyhatta a háború veszélyét, véget ért. Sam Greene, a londoni King’s College orosz politikával foglalkozó professzora szerint a társadalmak részben már készen állnak erre a beszélgetésre, a politikai vezetők azonban sokszor még nem.
„Úgy érzem, a társadalmak már készek lennének erre a párbeszédre, de a kormányok még mindig nem elég magabiztosak ahhoz, hogy ezt nyíltan felvállalják”
– mondta.
A hibrid háború már zajlik
A biztonságpolitikai szakértők körében egyre nagyobb az egyetértés abban, hogy Oroszország már most is hibrid háborút folytat a Nyugat ellen. Ennek részei a szabotázsakciók, a dezinformációs kampányok és a belpolitikai feszültségek szítása is.
Bizonyítékként említik:
- a NATO légterének ismételt megsértését orosz repülőgépek és drónok által;
- a GPS-jelek zavarását a Balti-térségben;
- kritikus infrastruktúrák elleni támadásokat több európai országban;
- valamint az orosz titkosszolgálatokhoz köthető dezinformációs műveleteket.
Moszkva persze következetesen tagad minden érintettséget.
Greene szerint azonban ezek az incidensek már most megváltoztatták az európai közvéleményt. „Az emberek félnek, különösen ahogy mindez egyre láthatóbbá válik” – fogalmazott. Hozzátette: csak idő kérdése, mikor követel egy drón vagy provokáció civil áldozatokat, például egy utasszállító repülőgép ismételt lelövésével.
Bár Oroszország eddig nem indított közvetlen katonai támadást NATO-tagállam ellen, a szakértők szerint ez részben annak köszönhető, hogy jelenlegi képességeivel nem tudná legyőzni a szövetséget. Ez azonban változhat. Mark Rutte NATO-főtitkár korábban arra figyelmeztetett, hogy Oroszország öt éven belül katonai erőt alkalmazhat a NATO ellen. A német külügyminiszter, Johann Wadephul szerint pedig a német hírszerzés úgy látja:
Moszkva legkésőbb 2029-re nyitva hagyja egy NATO elleni háború lehetőségét.
Vlagyimir Putyin orosz elnök ugyan kijelentette, hogy Oroszország nem tervez háborút Európa ellen, de hozzátette: ha Európa kezdeményezné a konfliktust, „Oroszország azonnal készen állna”.
A szomszédos balti államokban ennél is borúlátóbbak, szerintük akár három éven belül is bekövetkezhet egy támadás. A Harvard Kennedy School kutatása alapján a szakértők leggyakrabban a 2027–2028-as éveket említik lehetséges fordulópontként.
A tervek léteznek, csak erőforrás nincs
A NATO már kidolgozott részletes védelmi terveket egy esetleges orosz agresszió kivédésére, különösen a Baltikum védelmére. A gond az, hogy ezek a tervek sokszor nem a valós erőforrásokra épülnek.
Jack Watling, a brit RUSI kutatóintézet szakértője szerint a kormányok még mindig „nem létező képességekre”, egyfajta kívánságlistára alapozzák stratégiájukat. Hasonló figyelmeztetések érkeznek az Egyesült Királyságból is. George Robertson volt NATO-főtitkár és Richard Barrons tábornok szerint sürgősen fejleszteni kell az infrastruktúrát, a fegyveres erőket, a tartalékos rendszereket és a civil védelmet.
Barrons szerint a probléma nem az elemzések hiánya, hanem a cselekvés elmaradása. Véleménye szerint
a jelenlegi tempóval Nagy-Britanniának tíz évre lenne szüksége a felkészüléshez, miközben a szakértők legfeljebb három–öt évet látnak biztonságosnak.
Európa 1945 óta a leghosszabb békés időszakát élte. A védelmi kiadások azonban alacsonyak maradtak, miközben az államok a jóléti rendszerekre költöttek, abban a hitben, hogy az Egyesült Államok végső soron mindig megvédi Európát. Két esemény törte meg ezt az illúziót: Donald Trump amerikai elnök egyértelmű üzenete, miszerint Európa nem támaszkodhat korlátlanul az Egyesült Államokra, valamint Oroszország elhúzódó ukrajnai háborúja.
Ennek hatására a NATO-tagállamok többsége növelte védelmi kiadásait, idén 32-ből 31 tagország eléri a GDP 2 százalékát védelmi célokra – míg 2021-ben ez mindössze 6 országra volt igaz. A cél 2035-re már az 5 százalék elérése, bár sok elemző ezt pénzügyileg nehezen megvalósíthatónak tartja.
De mit mondjanak az embereknek?
Persze a politikusok számára a legkellemetlenebb feladat mindig annak az elmagyarázása, hogy több pénzt kell átcsoportosítani védelemre, és hogy több embernek kell majd részt vennie a tartalékos vagy aktív katonai szolgálatban. Bár az Eurobarometer szerint
az európaiak 78 százaléka aggódik az EU biztonsága miatt, a védelem mégsem mindenhol élvez prioritást.
Ezt jól mutatja Franciaország példája is, ugyanis Fabien Mandon vezérkari főnök heves kritikát váltott ki, amikor azt mondta, az országnak fel kell készülnie arra, hogy „elveszítheti gyermekeit” egy jövőbeli konfliktusban – mindezt az ország és az európai értékek védelmében.
Robin Potter, a Chatham House elemzője szerint Európában nagyon eltérő a veszélyérzet. Kelet-Európában, különösen Lengyelországban és a balti államokban, a fenyegetés kézzelfoghatóbb, ezért komolyabb lépéseket is tesznek, például óvóhelyek kialakításával. Svédország és Finnország frissítette a lakosságnak szóló háborús túlélési útmutatóit, míg Litvánia, Lettország és Svédország visszaállította a sorkatonaságot. Németország és Lengyelország önkéntes katonai képzési programokat indított.
Potter szerint kulcsfontosságú a közintézményekbe vetett bizalom: ahol az emberek úgy érzik, az állam értük dolgozik, ott nagyobb az áldozatvállalási hajlandóság. A skandináv országokban a „totális védelem” eszméje – amely szerint minden állampolgár és vállalat része a nemzeti védelemnek – mélyen gyökerezik. A kérdés csak az, hogy ez vajon működhet-e olyan országokban is, ahol a közbizalom alacsonyabb.
