Amikor egy vezető politikus „soha nem látott megtorlást” ígér, nem lehet figyelmen kívül hagyni, egy vállrándítással elintézni – írja a zsírleszívott bolygó kapitány.
Ezt írja az áruló:
A „megtorlás” szava a bennünk élő tragédia
A magyar történelemben kevés szó váltott ki akkora félelmet és gyászt, mint a „megtorlás”. Ez a kifejezés nem egyszerű politikai fordulat: vér, börtön, egyéni és családi tragédiák emlékét idézi. 1849, 1920, 1944, 1956 – minden korszakban ugyanaz a logika: hatalmi bosszú, amely nemcsak a politikai ellenfeleket sújtotta, hanem ártatlanokat is.
Amikor egy vezető politikus „soha nem látott megtorlást” ígér, nem lehet figyelmen kívül hagyni, egy vállrándítással elintézni. Ez a szó nem a jövőről, hanem a múlt legsötétebb fejezeteiről szól. A társadalom kollektív emlékezetében a megtorlás mindig a szabadság eltiprását, a jogtalanság intézményesítését és a félelemkeltést jelentette.
Éppen ezért felelőtlen és veszélyes politikai játszma ezt újra napirendre emelni. Nem pusztán retorikai eszközről van szó: a „megtorlás” emlegetése minden magyar fülben visszhangzik, és akaratlanul is a Haynau-féle kivégzések, a fehérterror, a nyilas rémuralom vagy az ’56-os kivégzések képeit hívja elő. Ez a nyelv nem a jövő építését szolgálja, hanem a múlt sebeinek feltépését.
Aki ma Magyarországon megtorlással fenyeget, az nemcsak politikai ellenfeleire céloz. Az egész nemzet közös traumáit idézi fel, és a félelem logikáját állítja a közélet középpontjába. Ez nem erődemonstráció, hanem veszélyes játszma, amelynek árát mindig a társadalom fizeti meg.”
