Példát mutatott az önzetlen és bátor hazaszeretetből…
1919. április 18-án, egy Kecskemét melletti tanyán indította el Héjjas Iván és Prónay Pál, az első világháborút megjárt hazafias érzelmű tisztekből és katonákból, szegény napszámosokból, illetve a Székely Hadosztály maradványaiból azt a mozgalmat, amiből a későbbiekben kialakult a Rongyos Gárda és az alapelveit 7 pontban hirdette meg:
1. Magyarország a magyaroké. Magyarország határai nem a maiak, hanem a háború előttiek. Ezekért és magyar fajunkért készek vagyunk bármelyik pillanatban életünket adni.
2. Harcolunk a nemzetközi, országvesztő vörös uralom ellen. Harcolunk az istentelen és hazátlan rombolók ellen, de a feudális születési előjogok ellen is egyaránt.
3. A pacifizmus csak álmodozás – amennyi a fegyvered, annyi az országod és a kenyered.
4. A földbirtokegység legnagyobb határát a mezőgazdasági termelési eszközök fejlettsége határozza meg. Az ezen felüli birtokra földreformot követelünk, a négy évig becsülettel vérét áldozó nincstelen parasztságunk javára – az egyetemes magyar népszaporulat és népjólét érdekében.
5. A bank- és ipartőke kérdéseiben a döntő szó az államé legyen a nép érdekében – és ne fordítva.
6. A munkaadó és munkás harcában álljon az államhatalom igazságos védőként a munkás mellé.
7. A magyar élet minden síkján magyarok legyenek a vezetők.
A Rongyos Gárda a nyugat-magyarországi felkelésben játszott vezető szerepet és abban, hogy az Ausztriához csatolandó területek egy részén lehetőség nyílt a terület lakosainak döntésén alapuló önrendelkezésre.
Először a vörös terrort végrehajtó kommunisták ellen védték a tanyavilágban a gazdákat. Több sikeres rajtaütést hajtottak végre a fosztogató és kegyetlenkedő vörösökön, akiktől sok fegyvert is szereztek.
Ezt követően a románok támadását állították meg Szolnoknál, a menekülő vörös katonáktól elvett fegyverekkel.
A román megszállás idején, a Duna-Tisza közén több vakmerő és sikeres akciót hajtottak végre a megszállók ellen.
1920. június 4-én az igazságtalan trianoni diktátum alapján Magyarország elveszítette területének és lakosságának kétharmadát. 1921. augusztus végén kellett volna átadni az Ausztriának ítélt Őrvidéket (Vas, Moson és Sopron vármegyék nyugati részei, kb. 4000 km2). Ezt akarta megakadályozni a Rongyos Gárda több ezer elszánt fegyverese. Ez volt a Nyugat- magyarországi felkelés.
Az első ütközetet augusztus 28-án nyerte meg a Rongyos Gárda Ágfalvánál, ahol tízszeres túlerőt kergettek vissza Ausztriába. Majd ezt követő egy hónap alatt több, egytől-egyig győztes csatát vívtak meg és ezzel felszabadították az elcsatolt Őrvidéket. Itt kikiáltották a független Lajta-bánságot.
Ezáltal jött létre az egyezség Velencében Magyarország és Ausztria között, miszerint Magyarország kivonul a visszaszerzett területekről, ha népszavazást tartanak Sopronban és 8 környező faluban, arról hogy melyik országhoz tartozzanak.
1921. decemberben tartották a népszavazást, amely azt eredményezte, hogy Sopron és a 8 falu (Ágfalva, Balf, Fertőboz, Fertőrákos, Harka, Kópháza, Nagycenk és Sopronbánfalva) Magyarországhoz visszatért.
A Rongyos Gárda 1938 őszén lendült ismét támadásba a Csehszlovákiához csatolt Kárpátalján. Számos rajtaütést és más gerillaakciót (pl.: vasúti sín és távközlő-vezeték robbantás) hajtottak végre a megszálló cseh csapatok ellen. Visszaverték a Munkács elfoglalására törő cseh katonákat. Ezzel vált lehetővé, hogy 1938. november 2-án megkötött első bécsi egyezménnyel sokkal nagyobb területet (12109 km2, közel 900.000 magyar lakos) kapott vissza hazánk, mint amennyit a csehek kínáltak.
Közreműködtek Kárpátalja katonai erővel történt visszaszerzésében is. Tervezték Erdélyben való bevetésüket is, de erre már nem került sor.
A Rongyos Gárda példát mutatott az önzetlen és bátor hazaszeretetből. Közülük sokan áldozták életüket hazánkért, mégsem elég ismertek és elismertek – írja Gaudi Nagy András, Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd fia.